Egy kapcsolatban elöbb vagy utóbb a női nem házi sárkánnyá, hárpiává válik?

Szerintem vagy elfogadod a másikat olyannal amilyen, vagy nem érdemes együtt maradni vele. Egy felnött embert nem lehet megváltoztatni!

Én is tudnék kifogásolni több mindent a páromnál, (ahogy ö is nálam) de eredménye ugyse lenne, csak idegesiteném öt is, meg magam is, inkább leviselem - és (többek közt ezért is) jól megvagyunk egymással, pedig már 21 éve élünk együtt.

Ezt neked kell felérni ésszel, hogy minek nem szabad nagy feneket keríteni. Ezt megmondani másnak elég nehéz. Mert van, olyan amiért te kiborulsz és nagy dolognak érzed, az esetleg másnak mindennapos és észre sem veszi. Az egyik barátnőm mindenért patáliát csap (áldott jó férje van, mert bírja), de pl. ezeken a dolgokon nem húzom fel magam. De biztos nekem is van, amin én agyalok, más meg nem. Erre a majd a kapcsolat közben jössz rá, hogy mi az amiért jogosan szólsz, és mi az amiért nem. Meg ez hangulat függő is. Legalább is nálam. Van, hogy hetekig nyugi vagyok, nem szólok semmiért, aztán ha rossz napom van, azért is eldurran az agyam, mert a szennyesláda mellé dobta a férjem a zokni!:) Azért úgy érzem egyelőre be tudom lőni, hogy mi a bolha és mi az elefánt. A középutat kell megtalálni, az sem jó, ha mindenért hiszti van, de az sem, ha mindent lenyelsz.

Ezt majd érezni fogod, hidd el. Meg sok múlik azon, hogy milyen a párod. Ő hogy áll hozzá a dolgokhoz.

Sok sikert!