25 éves srác vagyok, és még nem volt párkapcsolatom. Mi történhetett velem?

Anya, apa elvált születésem előtt. Így anya+nagymama neveltek, akik nagyon szerény nevelést adtak. Ez azonban az általános iskolai évem alatt nem látszódott, csak később.

Valamiért nagyon nehezen viselem a változást, állandóan a múltban élek, emiatt is telepedett rám évekig ez a plátói szerelem dolog, valamiért nem tudok már nyitni, és elengedni bizonyos embereket és dolgokat.

Te hány éves vagy? Én 25, és még mindig itthon élek. De ha minden jól alakul jövőre már elköltözöm itthonról, eddig az anyagiak miatt élek itthon, illetve amiatt, hogy nehezen tűröm az élet változásait :/

Nem ilyen voltam én 10-12 évvel ezelőtt. Anyának volt élettársa is, vele meg egy csomót veszekedett, kiabáltak, én meg itthon bezárkóztam a szobámba és csak ábrándoztam a szerelmemről (akivel semmi nem történt) Ez megnyugtatott igazából.

Most viszont teljesen elveszett minden. Egyébként anya már nincs együtt azzal a hapival, akivel állandóan veszekedett...

Inkább változnom kéne. Igaz az, hogy magamnak való vagyok. De én akkor sem ilyen voltam. Néha eljárok egyébként iszogatni a 2 barátommal, esetleg ritkán házibuli is, távoli haverokkal, közös haverokkal.

Az egyik barátom 24 éves, neki sem volt még nője, de ő nem is befelé forduló, hanem eléggé extrovertált.

Furcsa ez.. :))

Milyen csajokat? Már rég nincs kapcsolatom nőkkel, akikkel még gyerekkoromban voltam már rég máshol laknak, új élet, meg minden...nem tartom a kapcsolatot velük. Másrészt meg nekem nem igazán megy ez a spontenitás. Gátlásos lettem sajnos.

Egyébként autista sem vagyok, ha erre lyukadnánk ki.