Normális az, ha szakítás után még mindig érzek valamit az exem iránt? Elmúlik ez majd?

4 év után szakítottam vele..nagyon nehéz volt..mindketten sírtunk..szeretem ot, de mar nem imádom, mint azelott..az utolsó 1,5 év már olyan semmilyen sem volt, csak bennt ultunk, vagy nálunk vagy náluk, sehová nem igazán jártunk, ha akartam menni imitt-amott diszkóba azt mondta, hogy keressek akkor olyat aki szeret diszkózni..szex sem mukodott már igazán..ha meg igen, akkor csakis nálunk. o náluk az anyja mindig berontott a szobába semmi kopogás nélkul...és én az az ember vagyok, aki megmondja, ha valami nem jó, így én mindig, már 1,5 ezelott is szoktam neki mondani, hogy mi bánt, vagy mi hiányzik a kapcsolatból..de az exem elvolt magának...

Tudom, hogy nagyon szeret...de van ez mellett egy másik dolog ami miatt nem tudom vele elképzelni a jovomet es ez is a legfobb oka a szakításnak. Magyar vagyok (Szlovákián élek), párom, opsz..az exem meg szlovák (apja magyar, anyja totál szlovák..) és párszor voltak ilyen magyaros viccei, de foleg az anyjának..nem rám, de ugy..megis szarul esett és megmondtam neki es azt mondta, hogyha tudta volna hogy nekem ez rosszul esik nem mondott volna ilyet..de mondom az mindegy, mert igy gondoltad, akkormeg nem mondtad volna, de gondoltad volna..es az nem oké...nem tudom elképzelni, hogy a jovendobeli anyosom engem is vicceljen es mondja azt hogy jaj te magyar vagy meg stb...ez az oka a szakítasnak...szeretem még, de elmúlik majd ugye? Jol tettem?

L, 23