Normális, hogy azt érzem, hogy szükségem van magányra, és a párommal sem akarok beszélni? Ti mikor éreztetek ilyet?

Most vagy 17... MAjd pár év múlva rájössz, hogy ezeken nem kell fenn akadni.

Ha nincs kedved, hát ne. MEg kell szépen mondani neki, hogy már pedig egyedül leszel ma, se telefon, se találka.

Hogy milyen lesz a kapcsolatotok arról fogalmam sincs... De, tanuld meg egyedül is jól érezni magad, túllépni az ilyen dolgokon.

Nálam is volt ilyen, még megvagyok.

Figyelj én is 17 vagyok, de ehhez hozzá kell szokni. Ez nem csak egy vita után jön elő, hanem akár bal lábbal keltél, nincs kedvem semmihez, összevesztél valaki mással stb. Ilyenkor is van, hogy én nem akarok a barátommal beszélni, és nem hogy vele, senki mással sem. Ezzel szemben van amikor senki más társaságára nem vágyom csak az övére.

Viszont az váltig állítom, hogy egy vita után, inkább beszéljétek meg a dolgokat nyugodtan, mi is mindig azt csináljuk, monduk nekünk fél év alatt csak nagyon apró, szinte vitának nem is mondható szóváltásaink voltak, amiket általában én kezdek. De akkor is, inkább mindent megbeszélünk és így azért sokkal jobb lesz.

Valamint arról, hogy milyen lesz ha majd beszéltek telefonon, meg találkoztok. Ugyanolyan. Ha látja, hogy nincs kedved semmihez, akkor vagy megpróbál megvígasztalni vagy nem, de lehetséges, hogy a vita után azt fogja hinni, hogy nagyon haragszol rá és ezért vagy ilyen. De amúgy próbálj meg úgy viselkedni mint eddig, ne erőltess semmit, csak tedd azt ami jól esik.

17/L

"Ha pedig látja, hogy nincs rendben valami, nem próbál vigasztalni, hanem inkább ő sem mond semmit, és így hallgatunk, akárhányszor beszélünk."

Ez a probléma. Így nekem se lenne kedvem beszélni vele.