A nőiséget minden nő fel tudja vállalni és megélni? Van olyan, hogy valakinek ez egyszerűen nem megy?

Mintha rólam írtad volna mindezt.Gyerekkoromban sokat csúfoltak.Kevés dicséretet kaptam mindig a külsőmre,míg mások rengeteget.Kerülöm is az embereket,különösen a nők nagy részét.

De mintha mostanában tetszenék az embereknek,bár elég nehéz elhinni,de jópáran megdicsértek.Van barátom sok éve,de idegesíti,ha várom tőle a megerősítést.Nem hiszi el mi a bajom magammal(hogy áll a haj,ruha...)De nem öltözöm átlagosan,utálom azokat a megszokott,divatos női ruhákat.

Inkább elegánsan,de nőiesen,túlzottan sokat takarva.

Összefügg az élettel kapcsolatos sikertelenségeimmel,a csökkenő öröm,emberkerülés,idegesség,utálat,túl sokat takaró ruhák,"rossz nő vagyok" érzés.

Most talán ki tudok törni ebből a pokolból.26

Az anyám tipikusan ilyen (volt?).

Férfiruhában járt, férficipő, melegítő, férfipóló. Úgy is vieslkedett, mint egy férfi. Addig terjedt a nőiességről alkotott tudata, hogy ha látott egy szépen öltözött/sminkelt/bármilyen megnyilvánulásában Nőies Nőt, azonnal lek*rvázta, vagy lehülyep*csázta.

Fiúcipő, melegítőnadrág, fiúpóló, ebben jártam óvodába, iskolába, még egy kislányos topánkától is kirázta a hideg-szoknya nem is tudom mikor volt először rajtam, kábé 14-15 évesen.

Sosem felejtem el, egyszer filctollal kiszíneztük a körmeimet egy lány ovistársammal, erre jól leszidott, hogy "Nem kell királylányost játszani!" és lemosta. Ugyanígy jártam, amikor kábé kilenc évesen egy születésnapon játék(!)sminkkészlettel kifestett egy osztálytársam.

Aztán 12-13 évesen megszakadt az egész. Barátnőim lettek, akik mind "nőiesebbek" (inkább lányosabbak) voltak nálam-ez persze nem volt nehéz. Anyám persze csak tördelte a kezét, hogy "Nem kell feltűnősködni, még a végén megerőszakolnak", meg, hogy "Még a végén eladnak Ukrajnába k*rvának". Amikor 13 évesen fiúval láttak együtt, anyám meg persze csak tördelte a kezét, hogy "titokban fested magad, fiúkkal jársz, előbb-utóbb megvernek/megerőszakolnak".

Lassa elhidegültünk egymástól. Csak otthon laktam, velük ettem, de nemigen beszéltünk. Tanultam, dolgoztam a középiskola mellett, a magam pénzéből mentem szórakozni, magamnak vettem a cigit, a ruhákat, mindent. Így végre már kissé nőiesebb is tudtam lenni, bár a magassarkú valamiért továbbra is tilos volt. (Egyszer vettem 17 évesen a saját pénzemből, anyám sopánkodott, hogy "Ilyen hülye cipőben tipegni, minek felhívni magadra a figyelmet, a végén még eladnak k*rvának/megerőszakolnak [mindig ezzel a kettővel jött].)

Az olyan apróságokról nem is beszélve, minthogy a barátnőimtől tudtam meg, hogy mi az a menstruáció, mi az a betét, a tampon, mert az anyám sose mondta volna el, még jó, hogy időben szóltak, nem áztam át elsőre. Magamtól intéztem az első alkalomtól fogva, sosem érdekelte, hogy megvan-e már a lányának.

Egyszer felvettem kábé tíz évesen a melttartóját, zoknival kitömve (kíváncsiság), erre összeszidott és elrakta a melltartóját, mintha szégyellné, hogy van neki olyanja.

Aztán leérettségiztem és elmentem egyetemre. A végén aztán pár hónap múlva hazamentem, kémia szakon (!) hármasnál jobb átlagot hoztam, bőven a kettesnél alig jobb szakátlag felett, ösztöndíjas lettem. Úgy voltam vele talán kissé megenyhülnek. Az összes, ami érdekelte a "karmaim" voltak. Pár centi hosszú, szögletes végű, rózsaszín, szolid mintájú körmök, a saját pénzemből. Anyám sopánkodott (még magassarkú is volt rajtam, azért is imádott, de a körmöm volt a "kedvencük"), apám dühöngött egy sort.

Egy nap után elegem lett, "kimentem cigizni" és azóta nem láttam őket.

Utólag nem bánom, pont az ő hatására lettem az átlagnál Nőiesebb minden tekintetben, plusz miatta kezdtem el kutatni a Női Lét mibenlétét és rájöttem, hogy Nőnek lenni a legjobb dolog a világon! BOLDOG vagyok, a legnagyobb szerencse már megadatott nekem, Nőnek születtem, két X-kromoszómával.

Nagyon szívesen segítek (küldetésemnek érzem), segíteni, hogy ne járj úgy, mint az anyám és jöjj rá, milyen csodás dolog is Nőnek Lenni :-)

Ha gondolod, írj privátot! ;-)

Lilla

Utolsó, ez mind szép és jó, de szerintem a kérdezőnek nem a nőisége megélésével van gondja, hanem szimplán komoly kisebbségi komplexusa van.

26F