Normális dolog, ha nem tudok haraggal visszagondolni egy olyan srácra, aki ki akart használni?

Már egy jó fél éve történt a dolog. Két hónapig "jártunk". Vagyis ő érzelmileg zsarolt, volt, hogy eltűnt minden zokszó nélkül, majd felbukkant, és azt várta, hogy mindent ott folytassunk, ahol abbahagytuk. El akarta venni a szüzességem, majd dobni, ez azután derült ki, hogy már végleg szakítottam vele. Viszont úgy érzem, hogy annak ellenére, hogy sokat bánott (nem testileg, hanem lelkileg) sok mindent tanultam tőle, és segített abban, hogy a mostani kapcsolatom jól működjön. Rengeteg mindent tanultam tőle az egészséges szexualitásról. Akkor haragudtam rá, most viszont nem érzek iránta dühöt. Normális ez így? Sőt, ha tehetném megköszönném neki, hogy részt vett az életemben. De tudom, hogy ő nem akar velem beszélni, nem is akar rólam tudni. Mi változott meg bennem, hogy jó szívvel tudok rá visszagondolni, amikor tényleg sok szenvedést okozott?