Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ma szakítottam, kérhetek egy kis vigasztalást?
3 éve voltunk együtt a barátommal (21 éves),teljesen kifordult magából,nyoma sem volt már az aranyos,kedves,figyelmes srácnak aki korábban volt. Elkezdett pofátlanul viselkedni (meghívatta magát mindenfélére) ráadásul flegmán viszonyult a munkájához is (pedig 1 évig volt munkanélküli,meg kellene becsülnie azt hogy most van hol dolgoznia),hol bejárt dolgozni hol nem. Hozzánk járt rendszeresen enni,mindig kapott tőlem tálca kajákat mert tudtam hogy náluk sokszor nincs főtt kaja,de engem semmivel se kínált meg amikor ott voltam náluk még egy parizeres kenyérrel se, akkor se ha olyanokat korgott a gyomrom hogy rossz volt hallani. A pénzét elszórta mindenféle hülyeségre,csipszre,kólára,800 forintos gyrosra aztán meg jött hozzánk alapanyagot kunyerálni az ebédhez.
Szenvedtem vele 1 évig hogy hozzuk rendbe a dolgokat,kis híján beleőrültem abba hogy semmi figyelmességet nem tanúsít irántam,csak ő,ő meg ő az aki számít,hogy ő mit akar csinálni,ő hova akar menni és így tovább. Kértem hogy változzon,erre azt vágta a fejemhez hogy mindig őt hibáztatom mindenért,mindent tőle várok el. Persze,az hogy kepesztettem azért hogy felvidítsam amikor szomorú,biztosítsak neki minden tőlem telhetőt hogy normális körülményeket teremtsek neki - ez mind semmi.
Körülbelül az összes haverja aranyosabban viselkedett velem mint ő és ha felidegesített mikor társaságban voltunk,mindig ők jöttek oda hozzám hogy nyugodjak meg,semmi baj,stb. a (volt) barátom meg le se sz-rt. Én meg állandóan a sírás közelében voltam mert azt akartam hogy Ő NYUGTASSON,Ő FOGLALKOZZON VELEM. Ő kellett nekem,nem kacsingattam félre,nem randizgattam,nem is tudtam soha elképzelni az életemet mással mint ő de már egyszerűen pokol volt mellette az életem.
Hozzá kell tenni,voltak traumák az életében (elhunyt a mamája,gondjai voltak a szüleivel,anyagiak) de ez már borzasztóan sok,nem tudok évekig várni arra hogy majd csak összekapja magát mert kinyírom magam. Nem azt kérem hogy vigyen minden nap étterembe meg adjon drága ajándékokat hanem hogy ha már "magunkra maradtunk" akkor ő is foglalkozzon velem,beszélgessen,legyen udvarias,nekem is szükségem lenne a törődésre. Mindig azt mondogattam magamnak hogy mellette kell legyek,szüksége van rám mert senki se foglalkozik vele igazán,de a múltkor egy buli vége felé már azt vágta a fejemhez hogy "hetek óta gondolkozik rajta hogy jobb lenne neki nélkülem". Itt tört el a mécses :( Beismerem,nem vagyok tökéletes,én is néha kiakadok,felfújok apróságokat,nyűgösködöm,de ha látom hogy megbántottam,ezerrel igyekszem helyrehozni. Ő meg megsért,napokig zokogok miatta és még csak annyit se mond hogy "bocs",úgy tesz mintha nem is történt volna semmi :(
Úgy érzem magam mint akit megöltek :(
19/L
válasza: válasza:
válasza:Na, ezért nem szabad hitegetni magunkat, hogy egy gyerekkori kapcsolat tartós lehet (persze vannak kivételek).
~15-23 év között válik a gyerek felnőtté, ekkor radikálisan megváltozhat a személyisége. Ami miatt tizen évesen még jól kijöttetek, az huszon évesen már nem biztos, hogy meg lesz.
válasza:Ne haragudj, de ez a gyerek egy kretén.
"elhunyt a mamája,gondjai voltak a szüleivel,anyagiak"
Na és? Ilyen sajnos sok gyerekkel előfordul, ez még nem magyarázat arra, hogy így viselkedjen. Nekem nincs családom, anyagilag sem állok valami jól, nemrég meghalt a kutyám, de ezek mind csak azt erősítik meg bennem, hogy a szeretet a legfontosabb dolog a világon, és sokkal jobban megbecsülném, ha kapnék belőle.
Szóval csak azt sajnáld, hogy nem előbb lett vége. Amúgy szívesen meghallgatlak, ha szeretnél beszélgetni.
#3 mint írtam,nekem ő mindennél fontosabb volt,azért maradtam vele ilyen sokáig. Nem tudok örülni annak hogy el kellett hagyjam mert nem bírtam elviselni :( Annak tudtam volna örülni ha kicsit odafigyel magára és rám is és rendbehoztuk volna a viszonyunkat amíg lehet. Most már csak kb. az egymásra mutogatás ment mert én már nem tudtam mit csináljak,kifogytam az ötletből,a lelkesedésből,a reményből :(
#5 oké hogy változik a személyiség de ha valaki 19 évesen értelmes,kedves,akkor hogy lehet belőle egy flegma disznó 21 éves korára? olyan mintha ő visszament volna a kamaszkorába,én meg 10 évet öregedtem volna lelkiekben.
#6 nagyon sajnálom a kutyusodat :( azért írtam hogy ilyen bajai vannak mert mindenki másképp dolgozza fel ezeket és sajnáltam,úgy gondoltam időt kell hagynom neki és támogatnom kell. de például az anyagi dolgokban nem ismerek pardont mivel mi is marha csórók vagyunk,de én azt tanultam hogy ilyen esetben dolgozni kell,gyűjtögetni,spórolni,nem pedig 1-2 hét alatt elszórni a teljes fizetést azzal a mottóval hogy "inkább bulizok 2 hétig végig mint hogy szűkölködjek egész hónapban"
válasza: válasza:"#5 oké hogy változik a személyiség de ha valaki 19 évesen értelmes,kedves,akkor hogy lehet belőle egy flegma disznó 21 éves korára? olyan mintha ő visszament volna a kamaszkorába,én meg 10 évet öregedtem volna lelkiekben."
Na, ez pont egy masszív személyiség változás.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!