Működhet-e egy távkapcsolat, ha kb.100km választ el minket? Részletek lent.

Szóval az a lényeg, hogy adott egy 19/L aki Kecskeméten lakik az édesanyjánál és egy 22/F aki Békéscsabán... a távolság kb. 100km és buszok járnak rendesen. Én volnék a férfi, van lakásom, munkám és busszal tudnék járni hozzá gyakran, ha nem lennék vele pedig webcam, vagy telefonról írkálás...

A lányt kb. 2 hónapja ismertem meg és nagyon odalettünk egymásért érzem, ez most más mint a többi kapcsolatom ami valaha volt, rengeteg dologban passzolunk es tudom jól, hogy ő is szerelmes belém, de nagyon. Voltam 1 napja nála nagyon jól éreztük magunkat, csókolóztunk, ilyenek... azt mondta nagyon szeret, rengeteg puszit kaptam, én is nagyon szeretem őt... de nem aludtam nála csak 6 órát voltunk együtt amúgy meg itthon egész nap beszélünk ha felkeltünk tulajdonképpen és én itthon vagyok ez már eddig is így volt. Ő azt mondja most nekem, hogy nem akar velem járni... nagyon fél a távolságtól, nem volt még távkapcsolata, pedig neki nem is kéne járnia hozzám, én mennék mindig még ennyi gondja se legyen az életemnek! Nagyon szeretjük egymást ez biztos! Sokat csalódott már más férfiakban és szeretném boldoggá tenni, hogy boldog legyen velem...

Szerintetek működhetne? Mert én nagyon reménykedem benne, csak egy esélyt adhatna Ő is ennek az egésznek, hogy megmutathassam neki mennyire jó is tud ez lenni! Soha nem voltam még ilyen szerelmes...

Tehát a kérdés mégegyszer: működhetne ez a távkapcsolat?