Hogyan hozhatnám helyre? (Még mindig nagyon szeretem őt de hibáztam) (Lányok válaszát várnám)

A szituáció a következő: 3 éve vagyunk együtt. Nagyon jól megvoltunk.(Vagyunk) Párom az elején mondta, hogy ő nem szereti az utcára vinni a testiséget pl.: csókolózás mások előtt, meg nyáron kézfogás séta közben mert egybeizzadunk. Ezt megértettem mert én sem szeretem az ilyet az utcán. Namármost az utóbbi időben elhidegültünk egymástól de ugyanúgy voltunk együtt. Néhány napja azt kéri, hogy legyünk barátok aztán majd meglátjuk, hogy folytatjuk-e vagy sem. Ő azt mondja, hogy szeretné de kell egy kis szünet neki. Ugyanúgy sokat jelentek neki. 2 hete kb azt mondta, hogy szerinte mi úgyis örökké együtt leszünk. Rá egy hétre megint a baráti téma volt. Aztán hétvégén azt mondta, hogy ő azon van h helyrehozzuk kettőnket. Ma meg már azt, hogy hagyjuk inkább mert csak veszekszünk.

Az én hibám ebben az, hogy amikor engem kihagytak az utóbbi időben a baráti összejövetelekből akkor mérges lettem és ennek hangot is adtam, hogy de mégis miért. Erre mindig csak annyi volt a válasz, hogy mert nem vagyok meghívva. Meg a másik rossz tulajdonságom, hogy nem nagyon szerettem ha a volt barátaival ment valahova. Szerinte számonkértem őt és érzelmileg manipulálom.

Ezek rosszul estek nekem. Az egész ügy azért rossz mert a 3 év alatt pont ő volt az aki elhitette velem, hogy milyen jó a kapcsolatunk. Néhány hete amikor aludtunk átölelt és azt mondta, hogy szeretne velem örökké együtt lenni mert csak velem tudja elképzelni az életét.

Másfél-két hónapja volt, hogy elkellet mennem pár napra előtte semmi baj nem volt köztünk. Mielőtt jöttem volna haza előző délután beszéltünk kérdeztem, hogy mennek-e valahova este vagy mit fognak aznap csinálni. Mondta, hogy nem mennek. Gondoltam majd beszélünk este többet úgyhogy nem is nagyon húztuk a szót. Este viszont elmentek mint utólag kiderült csak azért mert megkérdeztem. Hajnali egykor fel akartam hívni, hogy mi újság mikor ér haza? Ki volt kapcsolva. Gondoltam majd hív. De fél óra múlva gondoltam írok a barátnőjének, hogy merre vannak. Azt írta, hogy már 1-2 órája hazavitték mert álmos volt. Utólag kiderült, hogy a barátnője azt sem tudta merre van csak "falazni" akart vele. Aztán rákérdeztem, hogy kivel volt és itt kiakadt, hogy én mindig számonkérem meg manipulálom. Meg, hogy mi csak szenvedünk ez így nem jó. Másnap tényleg elvesztettem a fejem és hülye voltam. Beszéltem a sráccal akivel volt (nem félek, hogy megcsal vagy valami). Aztán volt náluk következő héten egy házibuli amolyan évzáró. Először csajbulinak indult ezért mondtam is még 2 héttel előtte, hogy akkor nem kontárkodok bele. De később kiderült, hogy minden ismerősünk megvan hívva.(Lány-fiú egyaránt) Ekkor kérdeztem, hogy akkor én is mehetnék? És mondták, hogy én már visszamondtam. Mondtam, hogy igen de akkor még lánybulinak indult. Nem baj mert erre meg nem vagyok meghívva. Nem is mentem el bent voltam egész este az albérletemben egyedül, hátha meghívnak. Reggel 7-kor hívott, hogy nagyon hiányoztam neki este és bocsánat, hogy nem hívtak meg. Aztán 1-2 hét múlva volt náluk főzés én akkor nem voltam itthon 4 napig aznap értem haza délután, a főzés este 8-kor kezdődött. Persze erre sem hívtak meg. Mint később kiderült azért mert már "csak" barátok vagyunk és nem tudná, hogy viselkednék. A buli előtt voltam az albérletükben elég nagy kupi volt így szépen kitakarítottam. (Fiú létemre nagy szó mert nem vagyok rendszerető annyira, h sarkosan álljon minden) Gondoltam hátha látják rajtam, hogy teszek érte valamit. Ja és még hagytam ott italt is(pálinka), ha esetleg kifogynának.

Még régebben(pár hónap) azt mondta nekem, hogy nem lenne képes velem szakítani mert annyira szeret, de ha én szakítanék vele addig menne amíg vissza nem kapna de azt mondta, hogy ez nem történne meg mert behálózott és nem szabadulhatok.

Mintha teljesen megváltozott volna... Még azt is letagadta, hogy valaha a házasságban gondolkoztunk. Vagyis inkább ő mert mindig azzal volt, hogy egyetem után összeköltözünk meg, hogy ő csak engem tudna elképzelni férjének. Ezekbe annyira beleéltem magam, hogy már lassan a gyűrűt is megvenném. Már azon is gondolkoztam, hogy hol legyen a kérés és hogyan...

Jobban szeretem szinte mint a saját családomat. Az együttlét nekem nem számít annyit(mármint az intim kapcsolat) nem is próbálom erőltetni amikor szeretné akkor együtt vagyunk. Manapság meg az a baj, hogy amúgy is keveset voltunk együtt. De ha egyszer nem akarom, hogy rossz legyen neki nem fogom ráerőltetni. Meg amúgy is azt mondta, hogy házasság utáni dolog. Őérte még azt is kivárnám, nem kéne másik lány. A kapcsolatunk elején is mondtam neki, hogy kivárnám a házasság után ha szeretné. Se előtte se utána. A 3 év alatt nem is gondoltam olyanra, hogy más lány kéne. Most sem gondolkozom ilyenben.

Szóval hogy hozhatnám ezt helyre. Bennem még megvan a szerelem de nagyon. Benne szeretet van meg, legközelebbi és legfontosabb barátjának tekint engem. De azt mondta, hogy még bármi lehet. Valahogy tudom, hogy még van benne is szerelem ha nem is annyi mint bennem. Nem akarom elveszíteni őt. Nagyon sokat jelent számomra. Azért is mert amikor már senki nem volt mellettem ő ott volt és támogatott engem mindenben akármilyen kilátástalan is volt.

Bármi kellett neki megcsináltam. Ha el kellett valamit intézni elintéztem.(Még most is van folyamatban egy) Szóval nem voltam vele olyan, hogy na jólvan menj és csináld meg magad.

Barátként nem tudnék rá tekinteni mert 3 évig voltunk együtt és ez nekem nem menne. Nem bírnám nézni egy másik sráccal. Bár ő még mindig azt állítja, hogy vagy velem vagy senkivel de inkább velem csak szünet kell neki. Attól is félek ha próbálok úgy tenni mintha jó lenne így és jól érezni magam akkor meg azt fogja mondani, hogy nincs is rá szükségem.

Nagyon szeretném, hogy rendbe jöjjön. Tudom nekem kell változni mert én lettem "elküldve". Tudom nem férfias dolog de bevallom gyakran sírok miatta.

Az én negatív oldalam: mindig kérdezősködök, hogy hol volt meg kivel, meg milyen volt. Kiakadok ha úgy megy el, hogy nekem teljesen mást mond. Valamelyik héten volt, hogy náluk voltunk mondta, hogy menjek már haza mert pihenni akar. Mondtam, hogy rendben de eléggé ismerlek már mondd h miért menjek haza? Elkezdett nevetni, hogy csak pihenni akar. Mondtam, hogy mondja el nyugodtan mert biztos, hogy nem emiatt. Aztán mondta, hogy hát meg lett hívva egy házibuliba 2 nap múlva, aznap este meg menne fel barátnőjével. Egy kicsit mérges lettem, hogy először nem ezt mondta. Összevesztünk az én hibámból. Én akadtam ki de nagyon. Végül ott maradtam estére mert mondta, hogy majd megbeszéljük. Aztán este azt mondta, hogy csak azért maradtam, hogy ellenőrizzem, hogy nem megy sehova. Azt mondta, hogy már több mint egy éve megromlott a kapcsolatunk. Én az utóbbi 2 hónapban vettem észre.

A héten nyakláncot akartam neki csinálni saját kezűleg hátha annak örül mert régebben hordott. Akartam neki gyűrűt is venni valamelyik héten de gondoltam, hogy félreértené.

Lányok mit tegyek? Mit ajánlanátok? Nélküle tényleg nem tudnám elképzelni az életem. Még álmomban is visszautasítom a lányokat.(Pár napja volt egy ilyen álmom) Lehetőleg ne olyat, hogy hagyjam a francba. Köszönöm.

Megpróbálok változni és nem kiakadni az ilyeneken.

22/F

U.I.: Meg néha akkor akadok ki amikor felmegy szórakozni és mondom neki, hogy majd telefonját vigye. ÉS kikapcsolja meg nem viszi meg szoktam neki mondani, hogy ha hazaér akkor csörgessen meg vagy küldjön smst. De ezeket nem azért mondom mert ellenőrizni akarom, hogy otthon van-e bár annak tűnik. Csak esténként mindig hülyeségeken agyalok és aggódom h baj érte. Tudom ezekről le kell szoknom. Nehéz lesz de érte megteszem. Bármit kér megtenném érte. Azt nehezteli legjobban hogy sokat veszekedünk. Ez abból áll, hogy én szóvá teszem, hogy nem lettem meghívva és ez rosszul esik vagy elmegy a barátaival, hogy nekem mást mond. Veszekedés alatt nincs üvöltözés, sem dobálózás. Inkább vitatkozunk.