Tényleg "rövid pórázon fogom" vagy pedig csak én mesélem be magamnak?

Sziasztok!

A barátommal egy éve vagyunk együtt. Fél éve alig megy valahová, ugyanis nem bízok meg teljesen benne, volt egy két ügye... Viszont én nem tartom vissza, mondom neki, hogy menjen a haverjaival bulizni, de ne rúgjon be. Igyon, nem érdekel, de ne rúgjon be. Igaz, mindig félek ezektől a "kiruccanásaiból", de elméletileg soha nem történik már semmi gyanús. Bár az előzőek is kis kutakodás árán derültek ki. Ráadásul akikkel eddig volt valami kavarászása, azokra nagyon fújok és néha össze szoktunk veszni rajta, hogy hagyjam már a múlttal, nagyon szeret és soha többet nem fog ilyennel megbántani. De fél éve már tényleg semmi rosszat nem csinál. Egész nap ül a gép előtt és csak van. Mondta, hogy azért nem megy ki, mert a barátai sem mennek, mert dolgoznak, nincs kivel menni. De amíg nem voltunk együtt, ment. És sem megyek már annyit bulizni, sőt bulizni sem megyek. Amikor egyszer összevesztünk, mondta, hogy rövid pórázon fogom. Nagyon nagy lelkiismeret furdalásom lett, mert igazából nem akarom, hogy miattam ne menjen bulizni és ezt mondtam is neki. Szükség van egy kis térre, de ő nem megy. Még nem tudtam megbízni benne teljesen... Igen, tudom, hogy ilyenkor a párok kicsit belassulnak, már annyit nem foglalkoznak a bulizással, de én azért nem megyek, mert nem is vágyok rá. De ő szerintem egy részt azért nem megy, mert tudja, hogy rosszul esik, másrészt pedig ő is lecsillapodott. Én tudom, hogy a másiknak teret kell adni, és bármennyire is rosszul esik, ha megy, én nyaggatom, hogy menjen, ha van rá lehetősége, mert tudom, hogy nem lehet állandóan egymás nyakán lógni. Nem lakunk együtt, hetente találkozunk 2-3 napot. Tényleg rövid pórázon fogom? Több teret kellene neki adnom?

24/L és 25/F