SOS! Miért érdekel annyira, hogy miközben várt rám, kevert-e, esetleg bepróbálkozott-e más lányoknál? Illetve ha ennyire szerelmes típus, hogy képes nagyon hamar beleszeretni valakibe akkor vajon elfelejtette-e már az exeit?

Decemberben látott meg egy közös összejövetelen, utána elkezdett írogatni nekem és hónapig csak beszélgettünk. Én féltem a találkozástól, pedig már a 2.beszélgetéskor elhívott. Egészen márciusig ment ez így, aztán végre egy házibuliban találkoztunk. Még ma is minden egyes pillanatát fel tudom idézni annak az estének, és most már tudom nagyon is sokat jelentett. Akkor hülye voltam, összezavarodtam, féltem, mert rendkívül zárkózott a természetem és még soha nem volt barátom, ezért megmondtam neki, hogy legyünk csak barátok. Most egy ideje újra kedveli a képeimet, de nem ír. Egy ideje, nagyon hiányzik, visszaolvasom a beszélgetéseket, és rájöttem, hogy azt várja, ha akarok még tőle valami komolyabbat nekem kell lépnem. Ő már rengeteget próbálkozott, így úgy döntött, hogy vár. Erre tegnap jöttem rá. Mostanában nagyon sokat gondolok rá, álmomban írt nekem, hogy hiányzom neki. De már máskor is megjelent az álmaimban. Tegnap megtettem valamit, de nagyon sok bátorság kellett hozzá. Remegtem, rázott a hideg, miközben a kedvenc dalomat hallgattam és folyton azt mondogattam magamnak képes vagy rá, gyerünk, meg tudod tenni. Nagy nehezen kedveltem egy képét, és lám rögtön rámírt, ami annyit jelent hónapok után sem lépett túl rajtam és ezek szerint akkor nagyon szerethet. De újra rámjött a félelem és nem tudok neki írni, mert félek, hogy felhozza a találkozást, amitől rettegek. Még soha nem mentem el vele kettesben sehova és a szüleimnek sem tudom mit mondjak. Amúgy is tudják nem szoktam kimozdulni itthonról. Meg mi lenne ha be kellene mutatnom nekik? Vajon elfogadnák, megkedvelnék? Legnehezebben nekem a felvállalás megy, mivel még soha nem volt kapcsolatom.