Miért van az, hogy az összes lány akivel személyesen beszélek szeretne a barátzónába rakni? Ha társkeresőn keresek, akkor pedig nem írnak vissza, mert nekik egyszerűen jó legyezni a sok érdeklődővel az egójukat. Miért csinálják ezt?

Azèrt, mert te nem hiszed el, mèg lehet problèma a jellemeddel. Nekem valahogy mindenfèle ismerösöm be tud csajozni, mèg a szegènyek ès csúnyábbak is

Ha a világon tõbbmiliárd fèrfinak sikerül, valószìnüleg veled van a baj.

Az alapprobléma, amit a Velveten már elég régóta boncolgatnak, hogy manapság nem lehet csajozni. Legalábbis nagyon nehéz, és sokszor undorító a felhozatal. Egyeseknek. Akik közben azon panaszkodnak, hogy másoknak bezzeg jól megy, érdemeiken felül dúskálnak a keblek és popsik között. Nyiszáltam már ezt a gordiuszi csomót nem egyszer, de a válasz nem jut el mindenhová. Jó lenne, ha a velvetes levélírók idetalálnának, és választ kapnának kérdéseikre, de erre a remény viszonylag kicsi. Valószínűleg tovább fogják tengetni életüket sanyarú magányukban, holott a megoldás karnyújtásnyira van tőlük. Épp csak a hátuk mögött, ahol nem látják és ahol eszükbe sem jut keresni. Haladjunk időben visszafelé, kezdve a legfrissebb, ropogós témával: K**rvától még nem kaptam nemi bajt, barátnőtől kétszer is. Na igen, legyünk szókimondóak. “Alfréd”, aki ezúttal garantáltan nem Batman komornyikja, azt kesergi, hogy hiába csodaférfi, a csajok tojnak a fejére. Sportos, jól keres, jól szituált, intelligens – mindhiába. Összejött ugyan pár nővel, meg k**rvázgatott is, de egyikben sem lelt igazi kielégülést. Hiába volt az ágyban is odaadó és figyelmes, a nők előbb-utóbb kitették a szűrét. Együttérzek vele. A feminizált korszellem áldozata. Egy illúzióban nőtt fel, abban bontakozott ki a tudata és még most is annak megfelelően akar élni. Képtelen kitörni a láthatatlan börtönből, amiről ő maga azt hiszi, az ideális utópia. Egész pontosan arról beszélek, hogy a nőkről és a romantikus kapcsolatokról szóló hülyeségekkel tömték a fejét egész életében, és amikor azoknak megfelelően, vért izzadás és kitartó küszködés után átszakította a célszalagot, nem az ünneplés várta, hanem egy szeméttelep. Öntsünk végre tiszta vizet a pohárba: fiatal korban, amikor az emberek társat keresnek, nemes dolog úgy tenni, mintha kultúrmorzsákat és elmés megjegyzéseket szeretnénk cserélni valakivel – de ez csak a cukorszirup azon, hogy mindenki dugni akar. Igen, a nők is. Ez persze roppant civilizálatlanul hangzik, de bizonyíték rá a tény, hogy még senki sem bújt ágyba olyan emberrel, aki egyáltalán nem vonzotta, de okosakat mondott Chaucerről. Lehetsz te akármilyen művelt és okos, ha a nők nem találnak szexuálisan vonzónak, akkor nem fognak veled szexelni. És ha vagy annyira okos mint hiszed, akkor ennek a jelentőségére pillanatok alatt rájössz. Szép az a világ, legalábbis papíron, amiben a civilizált kultúremberek összeülnek egy kávéra, és a neutroncsillagok szupernovává válását, vagy a Magyar Nemzeti Balett legutóbbi Diótörő előadását kitárgyalván csillogó szemekkel rohannak haza, és Balassit szavalva tépik le egymásról az alsóneműt. Sajnos a realitások nem ilyenek. A férfiak a feszes seggre buknak, a nők meg az egészséges önbizalomra. Az önbizalom mellé persze segít a pénz és a státusz, de azok csak mankók, nem garanciák. Kedves Alfréd, amire neked szükséged van, az az, hogy ne csak a szorzótáblát és a Káma Szutrát tanulmányozd, hanem Roosh és Heartiste leírásait is arról, hogy hogyan lehet nőkkel bizalmasabb viszonyba kerülni. Igen, ez a dolog pont ugyanannyira tanulható mint a finommechanika vagy az ohm-törvény. Csak erről nem divat beszélni, és legtöbbünk úgy van vele, hogy “szeressenek magamér’, b@@szki”. Sokan hiszik, hogy a párkapcsolatoknak úgy kell menni, mint a mesében, vagyis elég ha követjük Hófehérke vagy Shrek példáját. Ugyanezen emberek súlyosan lenézik azokat, akik szerint a nőzés tanulható és gyakorolható, nincs a módszereiben semmi igazán spontán vagy misztikus. Megintcsak ugyanezek az emberek levelet írnak a velvetnek, hogy a k**rvázás uncsi, a nők meg elkerülik őket. Mintegy mellékszálként: Alfréd, lehet hogy jártál pár prostinál, de ne általánosíts. Vannak jobbak. Na nem a többség, de ha már az ember kiadja azt a fránya pénzt, legalább válogassa meg melyik szolgáltatót támogatja vele… Talán feltűnhetett, hogy amit eddig írtam, általános jellegű, és nincs benne egyetlen konkrét tanács sem, hogy Alfréd (és milliónyi társa) mégis mit tegyen. Ez nem véletlen. Dunát lehet rekeszteni a fölösleges cikkekkel, és én lennék az utolsó, aki ezek sorát tovább dagasztja (főleg ha még nem is fizetnek érte…), de tény, hogy az ilyesmit nem lehet két A/4-es lapra összesűríteni. Főleg ha egyébként egy olyan kerettörténettel kell foglalkozni, mint Alfrédé. Vagy mint Mátyásé, aki ugyanazon cikk második versenyzője. Ugyanazokkal a szimptómákkal: nincs nő, van viszont sírás. Emberek! Ha egyszer sportosak vagytok, jóképűek és a pénztárca is dagad, akkor a megoldást ne ugyanezen tulajdonságok még tovább fokozásában keressétek. A probléma a fejetekben van. Nálatok hülyébbek, csóróbbak és csúnyábbak halomszám döntik a kévét, szóval a kifogáskeresés tök fölösleges: a probléma a fejetekben van. Valamit rosszul gondoltok, mondtok, tesztek. Ezen változtatni kell, és meglesz az eredmény. Tulajdonképpen talán fölösleges is egyesével nézni a cikkeket; a címadó sztori Ignáctól, az őt utánzó Kolos (király álnevek, gratula), és az összes hasonló egy kaptafára megy. Hadd sűrítsem pár mondatba a nevükben: - Kedves-rendes srác vagyok, nagyjából rendberakva anyagilag és szellemileg, csak a csajozással vannak gondok. Próbálkoztam több lánynál is, persze tiszteletteljesen és megértően, de nem sikerült kapcsolatot kialakítani annak ellenére sem, hogy őszintén vallottam érzelmeimről, jeleztem áldozatkészségemet és igyekeztem kidomborítani emberi kvalitásaimat. Ez a tiráda értő fordításban (magyar hangja Gáti Oszkár) így hangzik: - Úgy érzem minden rendben van velem, de a nők ezt nem látják. Hiába jelzem minden szembejövő csajnak, hogy gerinctelen alak vagyok aki szívesen lenne a lábtörlője, valamiért nem gerjednek rám. Próbálkoztam már pénzzel, dumával, kultúrával és feszítéssel is, de egyikkel sem értem el sikert. Mindegyik ilyen srác azt felejti ki, hogy a körülmények és az adottságok csak körülmények és adottságok – a csábítást azt maguknak kell hozzátenni a dologhoz, és annak megvan a maga táncrendje, logikája, szokásai és trükkjei. Ezek olyan dolgok, amik egyeseknek maguktól jönnek, mások ráéreznek idővel, megint mások pedig megtanulják a netről vagy a szomszéd Gézától kocsmázás közben. És van egy olyan csoport, az Ignácoké és Kolosoké, akik nem tudják, hogy ezt meg kellene tanulni, vagy ha igen, akkor tudatosan ellenállnak. Miért kelljen ezt nekik tanulni, ha egyszer Disney azt ígérte, hogy csak meg kell jelenni fehér lovon, megcsókolni a boszorkány punciját hercegnő üvegcipellőjét, és onnantól konfetti meg kánaán. Azért, srácok, mert felismerhetnétek végre, hogy amit csináltok, az nem működik. Probléma esetén két választása van az embernek: szidni a világot amiért a sokadik fejjel a falnak rohanás csak egyre jobban fáj, de nem vezet az oltár elé; vagy pedig lehet változtatni az ember gondolkodásán, viselkedésén. Sajnos a feminizált világ jó mélyen elülteti a fiatal srácok legtöbbjében, hogy az egyetlen járható út a gerincamputáció, és ennek köszönhetően a sokadszori felsülésre is azt reagálják, hogy ők jól csinálják a dolgot, a világ hibás. Ezt konkrétan ki lehet olvasni nem is egy olvasói levélből a velveten. Végülis az is megoldás, ha valaki nemes Don Quijote módjára belehal a szélmalomharcba. A gonosz világ elbánt vele… Én mégis a másik utat javasolnám, a PUA-k által kijelöltet – amikor a suli legbénább gyereke végre elkezdi használni a józan eszét, és hajlandó saját magán változtatni a szebb jövő reményében.

U.i: Ezt a cikket a netről másoltam valahonnan. Inkább ott olvasd el, úgy hogy googleben rákeresel egy szövegrészletére.

Na, pl a felesleges okoskodás és a másik mondandójának szőrszálhasogatós kielemzése szerintem jellemhiba.

0 infót mondtál önmagadról (csak annyit, hogy nem vagy bányarém és SZERINTED nem a jellemeddel van a baj), rögtön a lányokat okolod a sikertelenségedért. Bocs, neked nem lehet segíteni.

Ki akart beléd rúgni?

Kissé nehezen viseled a kritikát...

Összeszedtem egy pár dolgot, ami az utadban állhat. Válassz kedvedre. Az önismeret nagyon fontos.

1. Nem tudsz sztorit mesélni úgy, hogy felkesd a nők érdeklődését.

2. Túlságosan bújós vagy, túl gyorsan közeledsz, gyorsabban mint ő.

3. Nem tudod hogy legyél vonzó egy nő számára. A nők nem ugyanazokra a dolgokra buknak, mint a férfiak, de nem is arra, amiket a mesékben/médiában hallani.

4. Nem optimalizáltad a kinézeted. (Próbálj ki új frizurákat, arcszőrzetet, új öltözködést.)

5. Nem iszol.

6. Nem edzel.

7. Félsz. (Az elutasítástól. Azok a férfiak akik a legtöbbet dugnak, őket utasítják el egyben a legtöbbször is.)

8. Nem tudod hogy nevettess meg egy lányt.

9. Valamilyen komoly testi hibád van, amit remélhetőleg kijavíthatsz kemény munkával vagy műtéttel.

10. Nincs önbizalmad.

11. Behatárolod a lehetőségeidet azzal, hogy csak a munkahelyeden és a szociális szférádon belül próbálsz ismerkedni.

12. Azt hiszed a lányokkal először barátnak kell lenni.

13. Vacsorázni viszed a lányokat randiképpen.

14. Nem vagy következetes (túl könnyen feladod, azt hiszed pár elutasítás után, hogy a világ egyetlen nője sem lenne veled, miközben csak néhány utasított még el)

15. Büdös a szád.

16. Nagyon kevés, vagy gyenge minőségű élettapasztalatod van. (A nőkkel nehéz a beszélgetést fenntartani, ha nincsenek érdekes, izgalmas életélményeid, amiket megoszthatnál velük. Ha csinálsz valami ilyet, utána lesz is lehetőség ilyenről beszélni).

17. Zsugori vagy. (A nőzés bizony pénzbe kerül)

18. Nem vagy menő. (Mások szeretnek veled lógni? Inkább elkerülnek? Kinevetnek a hátad mögött? Vannak gondjaid a baráti kapcsolataid fenntartásával? Úgy nézel ki vagy öltözködsz, mint egy bolond? A menőség definíciója függ attól hogy hol élsz, milyen szinten vagy a társadalom tagja, hiszen a nők is ugyanannak a részei.)