Hogyan csajozzak ha rettenetesen felek megtenni az elso lepest, meg akkor is ha egyertelmu a helyzet?

van több fajta megközelítés.

van a fokozatos és a durr bele.

a fokozatosat úgy szokták a nagy csajozók,hogy a konkrét akció előtt,kimennek az utcára és szóba elegyednek bárkivel.

öreg nénikékkel elröhögcsélnek,megkérdeznek 10 embert,hogy mennyi az idő,közben akarva akaratlan totál lelazulnak és ebben a belazult,nyitott,feszültség mentes állapotban indulnak vadászni a jó nőkre.

a másik módszer a gondolati program.

végig gondolod azt a gondolatmenetet,hogy 150 év múlva minden ma élő ember halott lesz.

el lesznek földelve,elégetve,senki sem fog létezni,te sem,halott leszel,ahogy mindenki más is a ma lélegző,élő emberek közül.

ezt alaposan végiggondolva,felfogva eltölt a félelem és a reménytelenség.

amikor ezt az állapotot elérted,minden mindegy alapon bármit tehetsz,mert szabad vagy.

a reménytelenség totálisan szabaddá tett.

Szia!

Én ugyan nem fiú vagyok de hasonló problémám volt tiniként. Mi a legjobb barátnőmmel kitaláltunk egy módszert amit vörös bársony kanapénak neveztünk el:) A név irreleváns és értelmetlen de viccesnek tartottuk. A lényege, hogy tulajdon képpen kitalált szerepjátékot játszottunk "fogadásból". Ami annyit tesz, mondjuk férfiúi verzióra konvertálva, hogy a legjobb barátodnak megmondod melyik lány tetszik, ő pedig kitalál egy sztorit, amiben Te FBI ügynök vagy és az USA fennmaradása függ attól, hogy odamenj ahhoz a lányhoz és 10 percig eltereld a figyelmét (lásd beszélgess vele). Elhiszem, hogy hülyén hangzik, de amikor valaki más bőrébe bújtam pár percre, minden sokkal könnyebben ment, mert nem volt felelősség. Ugyanis a visszautasítás sem nekem szólt, csak a karakternek. Persze nem kell ezt túl komolyan venni, játéknak jó.:) Próbáld ki:)

Figyi, ne hallgass az első válaszolóra. Szerintem ő egy gyáva lúzer, aki BELETÖRŐDIK a sikertelenségbe.

Tehát Te NE FOGADD EL MAGAD ILYENNEK! Változtass magadon! Ha látsz egy lányt, akivel szemezel valahol, akkor vagy csináld azt, hogy gondolkodás nélkül odamész és leszólítod (mert így nem hagysz magadnak időt az elbátortalanodásra), vagy elszámolsz háromig és akkor mész oda a lányhoz, ez is egy megoldás, habár habozásként is fel lehet fogni, de legalább gyűjtesz egy kis lelkierőt az első lépéshez, de akkor biztosnak kell lenned magadban, hogy három után nem maradsz egy helyben.

A harmadik pedig talán az, hogy gyakorolsz otthon a szobádban. Elgondolod a fejedben, ahogy odamész és megszólítod valamivel, elismételgeted, újra és újra. És amikor már élesben megy a dolog, akkor kisujjból fog jönni az egész.

Mi az oka, hogy nem mersz kezdeményezni?

Akarod, hogy tudassam veled?

Szóval az a baj, hogy egy kis puhapocs vagy. SEMMI MÁS.

Látszik, hogy nagyon sok tapasztalatod se lehet, mivel akkor tudnád, hogy a nökre tényleg csak rá kell mászni, amikor már nagyon adják a jeleket. Persze lehet, hogy félreértelmezel dolgokat és valójában csak legfeljebb haverként kezelnek. Mondjuk a szemezés az már egy jo alap.

Am be vagy xarva, hogy mivan, ha visszautasit? Mert ha ez a baj, akkor tényleg nagyon puhatestü vagy! Férfinek lenni sajnos arról szól, hogy mindig olyan dolgokat kell csinálni, ami nehéz és ciki és kellemetlen.

Am ha mondjuk NAGYON jóképü lennél és jotestü akkor kezdeményeznének a lányok. De ugy látom ez nem áll fenn.

(Utolsóra ne hallgass, fél 1-kor nem tud már értelmesen írni szegény.)

Hozzád hasonlóan én sem vagyok az a nagy kezdeményező, nálam is az első lépés a probléma mindig. Ha ezen túl vagyunk, imád mindenki. Csúnya sem vagyok, sőt, több lány is próbálkozott már, akár csak egy éjszakásra is. Ettől függetlenül sosem érzem magamban az erőt, ha valakit le kell szólítani. De ettől nem kell elkeseredni, sőt, ha tisztában vagy magaddal, akkor lehet sokkal boldogabb életed lesz mint másoknak. Én tudom magamról, hogy a legtöbb nő olyan férfire vágyik mint amilyen én vagyok és ez hatalmas önbizalmat ad. Valamilyen szinten nagyképűséget is talán férfitársaimmal szemben és némi lenézést, de alapvetően a tudat, hogy az elmúlt bő évtized során minden barátnőm odáig volt értem és az én kezemben volt a szakítás lehetősége, felbecsülhetetlen. Innentől meg látszik rajtad, hogy nem vagy átlagos, akinek pár hetente új barátnő után kell néznie, mert otthagynak, hanem olyan, akit kérlelnek, hogy ha nem is vagytok együtt, de legalább a kapcsolatot ne szakítsátok meg, mert hiányozna.