Visszahúzódóbb lányként, ha nem vagyok valami feltűnő jelenség, már nem is lesz soha az életben barátom?

a feltűnő jelenség alatt azt értem, hogy nem vagyok kirívó szépség, inkább átlagosan csúnya, meg úgy általában semmiben nem vagyok jó, szóval semmilyen úton nem vesznek észre az emberek.

és ez a háttérben maradás abból fakadhat szerintem, hogy már elég sok emberben csalódtam, ráadásul a negatív dolgokat MINDIG magamra veszem, és olyan ember vagyok, akinek ha mondanak valami pozitív dolgot, pl. Jó a hajad, vagy valami, azt egyből úgy veszem, hogy csak udvariasságból mondják, vagy szánalomból, esetlen ironikusan és igazából az ellenkezőjét gondolja és jót röhög magában, hogy "Ez a lúzer még el is hitte, jajj de szánalmas"

és gondolom nem meglepő, hogy az önbizalmam -∞ és nem merek odamenni másokhoz, egyrészt mert félek az elutasítástól, másrészt mert az megint annyira szánalmas már, amikor egy lánynak kell azért küzdenie, hogy végre vegye más észre valaki...

így már sosem lesz barátom?

16l