Miért nem kellek neki igazán?

Nem oly bonyolult a történeted, csak annak érzed, mert érzelmileg érintve vagy.No meg az elméd is bonyolítja az elemezgetéssel.(hozzá teszem , hogy így vagyunk ezzel szinte mindnyájan)..))

A szíved mit diktál? Jól érzed vele magad? Az eszed meg azt mondja, hogy "szeretném ha komolyabbra fordulna"stb. Értelek én , hogy beszeretnéd biztosítani a boldogságot.Sajnos azt nem lehet.Azt mondja nagyon sok lélek, illetve párkapcsolat szakértő, hogy , amint beakarjuk biztosítani a kapcsolatunkat "komolyabbra fordítjuk" automatikusan onnantól kezdve elkezd romlani a kapcsolat.Sokáig ez nem látszik de a mélyben elkezdődik a folyamat.Valamikor ezt nem értettem, de már kezdek rájönni ennek az igazságára.Ez olyan mint amikor hallgatom egy kis madár énekét , amely boldoggá tesz, de aztán nem elégszem meg ezzel, hanem befogom egy kalitkába mert azt szeretném, hogy állandóan készenlétben legyen, akkor énekeljen nekem amikor csak akarom. Ezek után a kis madár talán még énekel nekem , de valószínű, hogy egyre szomorúbb lesz az éneke , aztán a végén csalódott leszek mert "valamikor én nem ezt a madarat ismertem meg".Sajnos ha valami jó nekünk akkor azt azonnal birtokolni akarjuk, viszont senki nem szereti ha "birtokolják",főleg a lélek nem szereti ha fogva akarják tartani "leakarják láncolni".Ezeket a kifejezéseket ne szó szerint vedd . Ha jobban belemélyedsz akkor megfogod érteni, hogy mire gondolok.Ha megtudnánk tenni, hogy egyszerűén csak jól érezzük magunkat a másikkal amikor az éppen velünk van, és nem akarnánk tőle semmi féle változást, döntést kötődést,összeköltözést,stb. Szerintem sokkal jobban járnánk.Mellesleg jóval nagyobb eséllyel a másik "akarná" "komolyabbá" változtatni a kapcsolatot.Amivel nem árt óvatosnak lenni a fent említett okok miatt.:)) Ne érts félre , nem az "összeköltözés", a "komolyabbá-tétel" , ben látom a nehézséget, hanem a szándékodban.nem ismerlek , de a leírásodból egyértelműen érződik a félelmed per pillanat ez a fő motivációd. "Beakarsz biztosítani", "nem akarsz lekésni a szerelemről", stb.A helyzet nem olyan bonyolult egyszerűen csak örülnünk kéne annak amink van.Nem ismerlek , de mégis tudom, hogy egy ideig nagyon jól érezted magad abban a helyzetben amiben voltatok.,...de már ez kevés Neked. Ha "komolyabbra" váltanátok, előbb utóbb , valami más lenne kevés, szinte biztos vagyok ebben.Nem vagyok látó, egyszerűen csak a legtöbben így működünk .Valójában nem az számít , hogy a másik mit akar,hanem hogy nekünk mire is van szükségünk.Az hogy mit akarunk , és valójában mire van szükségünk az sajna ritkán fedi egymást.Ha valójában szereted a férfit, fogadd el őt így.Ha kötni akarod magadhoz, "beakarod fogni a madarat" akkor viszont ne csodálkozz , hogy ezt érzi a "madár" és ódzkodni fog a kalitkától. Talán ha elfogadnád, hogy heti 3-4 alkalommal önszántából dalol Neked, és nem akarod, hogy heti 8 alkalommal daloljon , talán magától akar majd sűrűbben dalolni Neked.De ha elfogadod így és nem akar sűrűbben dalolni akkor is jól jártál.,...csak azt akartam ezzel kifejezni , hogy van aki akkor tud igazán dalolni ha szabad kivül belül.A barátod, talán azért olyan jó fej, humoros, mert most még "szabad".Értem én a Te jó szándékodat , de gyakran a jósszándék kevés a boldogsághoz.