Igaza van a barátomnak? Két mondattal visszaadta az önbizalmam

Arról beszélgettünk, hogy lehetnék bátrabb, hogyan lehetne egy kis önbizalmam. (A szüleim kiskoromban gyakran megaláztak, megütöttek, nagyon rossz családi hátterem volt, ezért ferde az énképem.)

Mondta, hogy ne féljek befelelni, ha valaki bánt. És a szüleimmel szemben is védjem meg magam felnőtt módjára.

Angolul beszélgettünk, és kijavított engem, amikor nem is hibáztam. Viccesen megjegyeztem, hogy "Kicsim, Te inkább ne vállalj angol órákat!", de rögtön után a el is szégyelltem magam.

Erre ő: "Ez az! Pont erre akartalak rávezetni, ügyes vagy!"

Néztem, hogy most meg mi van. Aztán mondtam, hogy szerintem nincs jogom őt bírálni, amíg ő ad nekem pénzt. (Rossz a viszonyom a szüleimmel, érthetően)

Erre ő: "A véleményéhez mindenkinek joga van. Akár kicsi, akár nagy. Attól, mert te még nem dolgozol, nem csináltál karriert, még ugyanolyan értékes ember vagy, mint mások. Kijár neked a tisztelet, mert ember vagy. Nem , nem az életkornak, pénznek vagy társadalmi státusznak, hanem az egyénnek, aki vagy."

Ettől a pár mondattól annyira átszellemültem, hogy egy darabig elhittem, vagyok olyan jó, mint akik megaláznak, és el akarnak tiporni.

Igaza van?