Egyedül vagyok a szobámban, ti is?

Éppen becsukni készülök ablakomat, amikor rápillantok a csillagos égre. Megállok egy pillanatra. Minden adott: tücsökciripelés, békakuruttyolás, kutyaugatás, ragyogó csillagok, távolban a város dübörgő zaja. Mégis csend van és nyugalom. Nincs már nagyon meleg sem, bőrömet simogatja a friss éjjeli szellő. S közben azokra az emberekre gondolok, akik éppen ugyanezt a momentumot élik át. S ekkor ismét felnézek az égre, majd belegondolok: nagyon is együtt vagyunk mind, még ha távol is egymástól, mert a csillagokban találkozik tekintetünk.

Befekszem ágyamba és arra gondolok, de jó is lenne, ha mellkasomon szuszogva aludna el a szerelmem, aki nincs. :-D

Egy srác.