Kockáztassak vagy sem?

A helyzet a következő:lassan 1 éve,hogy megismertem egy srácot,férfit(33éves).Első pillanattól tudtuk,hogy van itt parázs rendesen,de óvatosan közelítettünk egymáshoz,mert a sógorom egyik barátja plusz én 19 éves vagyok.Párszor találkoztunk nyáron,de nem lett semmi komolyabb egyszerűen eltűnt az életemből,nekem nagyon sokáig tartott,hogy el tudjam felejteni,3hónap múlva már randizgattam másokkal.

Aztán a sors úgy hozta,hogy együtt töltöttük a szilvesztert,ahol újra felizzott a parázs,de én nem nagyon foglalkoztam vele, próbáltam a tanulásra és más fiúkra koncentrálni.

Februárban megint úgy hozta a sors,hogy egy helyre kerültünk én a barátnőimmel voltam ő teljesen egyedül. A program végén megvárt,igazi lovag volt mindig is az volt,sikerült újra elvarázsolnia.Aztán jött az a nyamvadt,utálatos várakozás,hogy fog-e hívni,fog-e írni vagy bármi lesz-e lépjek-e? A feminista nőtársaim most fognak hülyének nézni,mert léptem...Írtam neki,pontosabban megkérdeztem tőle,hogy látta-e a rendezvényről készült képeket,ez bőven elég volt ahhoz,hogy egy fél óra múlva már a kapum előtt legyen.Borzaszóan meglepett,de titokban erre vártam,mindenki erre vár.Körülbelül a a negyedik találkozásunk alkalmával megkérdeztem tőle mit vár tőlem,a válasz lesújtó volt:neki nincs ideje most egy rendes párkapcsolatra,neki most nem fér bele,most nem tud megfelelő időt szakítani rám.

Na bumm...a rózsaszín kis álmom mint a kámfor elszállt.

Nem tudtam mit tegyek,nem akartam elfogadni azt,hogy végre megint a karjaiban lehetek,de nem úgy ahogy szeretnék.Beleegyeztem abba,hogy csak alkalmanként találkozunk és ha biztos leszek benne akkor majd lefekszem vele(ez máig nem történt meg).Ez a "viszony" harmadik hónapja tart,szinte csak akkor beszélünk mielőtt találkozni fogunk 1hét,2hét vagy még több idő is eltelik két találkozó között.Tudom,hogy nem jó,tudom úgy tűnik,hogy csak kihasznál,de nem vagyok benne biztos,hogy el tudnám azt fogadni,hogy másodszorra is elveszítem.

Eljutottam odáig,hogy ki akarok állni elé és elmondani neki mit érzek,hogy arra vágyom,hogy valaki mellé odabújhassak éjszaka,hogy valakivel megnézhessek egy filmet,hogy valakinek vacsorát főzhessek,hogy valakiről gondoskodhassak,hogy valakit szerethessek!!Tudom.hogy ő is erre vágyik! Mindketten magányosak vagyunk!Beleőrülök,hogy nem szerethetek belé,beleőrülök abba,hogy végre mellette lehetek,de nem úgy ahogy szeretnék!

Nem tudom mit tegyek!

Maradjak vele úgy,hogy nem szólok egy szót sem és várni a csodát,hogy esetleg belém szeret?

Vagy mondjam el,mit érzek és kockáztassam,hogy talán örökre elveszítem?