Hisztek abban, hogy az úr mindenkinek megszánta a párját, minden egyes embernek?

3 éve tetszik egy fiú. Fb-on találtam meg mikor ismerősök lettünk láttam, hogy van köztünk 470 km. Csak reménykedni tudtam, hogy egyszer az én városomba lenne ez a fiú. 14 éves voltam azóta 3 év eltelt. Még akkor mikor ismerősöm lett rá 4 hónapa egy éjszaka folyamán rám írt, hogy van számomra egy meglepetése, még hozzá az, hogy két házzal arrébb a szomszédoméknál van, mert gyerekkori barátja. Akkor még nem hittem neki. Utána, ha jött a barátjához, én nem tudtam de mindig furán éreztem magam, érteztem, hogy közel van hozzám. 3 havonta jár, a barátjához azaz a szomszédomhoz. Nem az első alkalom, hogy érzem a jelenlétét. Ha elmegyek akkor valahova, amikor ő a városomba van látom őt. Meg mondtam neki, hogy tetszik nekem, de ezeket nem mondtam el neki. Azt mondta szép lány vagyok, de nem akar most egy kapcsolattal bajlódni. Néha beszélgetünk viberen. De, amit mé nagyon furának tartom, hogy érzem legbelül ha elutazik a fiú, nagyon messzire. Most Londonba utazott és éreztem, hogy nincs otthon az ő városába. És ezért nem tudom miért bementem a szobámba és 2 és fél óráig sírtam ezért, hogy távol van??? Ez nem normális. Ki volt festve a szemem nagyon erősön és mikor kijöttem, semmi nem volt a szememen pedig vízálló szemceruzát és spirált használok, a sminklemosó nem vitte eddig úgy legy mint ahogy könnyem ezt.

Szerintetek van valami bajom? Még esélyt sem adott fiú, hogy így érezzek mégis? Mi ez az egész? 5 év van köztünk...