Szerintetek egy kapcsolatban előny vagy hátrány, ha az adott fiút/lányt már nagyon régóta ismered?

Van egy férfi, akibe úgy érzem, hogy beleszerettem nemrég.

28 évesek vagyunk mindketten, és úgy kb. 4 éves korunk ismerjük egymást. Egy óvodába jártunk, aztán általános iskolában osztálytársak voltunk. Középiskolába már nem egy helyre jártunk, de abban az időben gyakran mentünk együtt bulizni ugyanzzal a társasággal.

Aztán jöttek az egyetemi évek, akkor elég messzire elkerültünk egymástól, diploma után én külföldön dolgoztam pár évig, volt kb. 6 év, amikor nem nagyon hallottunk egymásról.

Aztán 3 éve ősszel, amikor hazajöttem külföldről, újra "felfedeztük egymást", persze csak barátként, mert nekem volt közben egy kapcsolatom, aminek 4 hónapja vége lett.

Abban az időben úgy éreztem, ő többet is akarna, mint barátság, de nekem fontosabb volt az akkori kapcsolatom.

Én eddig úgy gondoltam, hogy azokból a kapcsolatokból leszenk igazán nagy szerelmek, ahol előtte nem nagyon ismerte egymást a két fél, és mondjuk néhány hónap ismeretség után lángoló szenvedély alakul ki, és letrarolja az embert, mint egy úthenger.

Nekem eddig ilyen párkapcsolataim voltak, igaz egy idő mindegyikből eltűnt a szenvedély.

De most olyan érzések kavarognak bennem, hogy akit igazán tudnék szeretni, mindig is itt volt az orrom előtt.

Amúgy most sem egy helyen lakunk, de a hétvégéket általában együtt töltjük, ha mindketten hazamegyünk.

Ha komolyabbra fordulna a dolog ezt a problémát könnyen lehetne orovosolni.

Bocs a hosszú bevezetőért, ha valaki járt már hasonló cipőben, kérem írja le a tapasztalatait.

28N