Haldokló kapcsolat, se veled, se nélküled, de nem érzem úgy, hogy bárki mást szeretni tudnék. Ti mit tennétek?

A párommal bő 2 éve vagyunk együtt, voltak és vannak gondjaink (teljesen más életvitel, temperamentum, bizalmi kérdések), valószínűleg ezek miatt én már szerelmes nem vagyok belé, de nagyon szeretem őt és azt, hogy tudom, mire számíthatok mellette/vele, hogy van valaki, aki annyira jól ismer mint ő és igazán önmagam merek lenni mellette. Én alapvetően egy elég zárkózott típusú lány vagyok, vele is kb. 1 vagy inkább másfél évbe telt, mire igazán el mertem engedni magam mellette és önmagamat adni. De a problémáink mindig előkerülnek újra és újra és tudom, hogy hosszútávon nagyon kevés az esély arra, hogy meg tudnánk őket oldani. Régebben sokat csalódtam benne és azt hiszem, nem tudnék már sosem 100%-ig bízni benne. De nagyon ragaszkodok hozzá, mert a szerelem mellett barátra is leltem benne, már megalkottunk együtt egy kis közös világot és úgy érzem, nem tudnék egy hamar más férfi felé nyitni vagy bárki mást szeretni, elfogadni úgy, ahogy van. Ehhez nem érzek se kellő energiát, se kedvet, hogy újra felépítsek a nulláról egy kapcsolatot egy új emberrel, akit még alig ismerek, nem tudom, mire számíthatok tőle, nem merem önmagamat adni mellette. Teljesen össze vagyok zavarodva és tanácstalan vagyok, mit kéne tennem. Hagyjam, amég ez magától eljut arra a pontra, hogy különválunk, vagy jobb lenne szakítani még most? Ti mit tennétek a helyemben?