Szerintetek, hogyan tudnék a sarkamra állni, és beszélgetni vele az érzéseimről ill. a "hogyan tovább-ról"?

Nekem is ugyanez volt a problémám, vagyis jelenleg is az.

Én felvázoltam előtte, hogy már többet érzek iránta, mint szimpla barátság, sőt bele is estem. A reakciója olyan is-is volt. Miután ezt elmondtam neki, egyértelműen zöld utat kapott, hiszen még a visszautasítástól sem kellett volna félnie. Eltelt 1-másfél hónap, nem történt semmi, ugyanúgy egy helyben álltunk, leragadtunk a találkozunk, beszélgetünk, jól érezzük magunkat egymás társaságában dolognál. Ez nekem nem volt elég, mivel kín szenvedésként éltem meg, hogy nem történik semmi, plusz a tudat, hogy ott van velem mégsem lép. Másfél hónap után megmondtam neki, hogy ne találkozzunk többet, mert nekem ez nem megy és csak szenvedek legbelül, mert nekem nem elég, hogy szimplán csak a barátom és nem több.

Szerintem beszéld meg vele, nálam a bizonytalanság volt elviselhetetlen. Jobb tisztán látni a dolgokat. Bármi kérdésed van írhatsz privátban, mivel mondom, hogy pont ugyan ez volt velem is :)