Ti mit tennétek a helyemben? (kicsit hosszúra sikeredett)

Az a helyzet, hogy már 5 hónapja járunk (nem sok idő, de neki és nekem is ez az első "komolyabb" kapcsolatunk), még az elején, mikor barátok voltunk rengeteget hulyeskedtunk, mindenről tudtunk beszélni (egy koliba és egy suliba járunk, így gyakran találkoztunk) ... Miután össze jöttünk minden szép és jó volt (mindig írta, hogy szeret és hianyzom neki)), de most itt a nyár és nem lehetunk mindig együtt (60 km-re lakik tőlem, és szünet alatt csak egyszer találkoztunk).

Az utóbbi időkben nem is ír nem is keres, általában én írok neki.. (azt sem mondhatja hogy nincs gépnél mert mikor rairok rögtön válaszol). Ha beszélünk is csak röviden válaszol, ha kerdezem mi a gond azt mondja nincs baj.. Ha írok altalaban bővebben fogalmazok, mert addig is beszélünk. Elhataroztam, hogy meg várom míg ő ír rám, mert azt látom hogy már nem is érdeklem, ha bajom van nem veszi észre, vagy csak nem érdekli nem tudom.

Ha felhozom neki ezeket vagy az a válasz hogy ne hisztizzek, vagy az hogy "inkább hadjuk".

Kimondhatatlanul szeretem, még a kapcsolatunk elején mondtam neki, hogy ha már nem szeret mondja meg, elfogadom mert van ilyen hogy ki szeretnek valakiből..

Már szinte beteges, de minden percben ezen agyalok... Ha kérdezem, hogy szeret - e még? Azt mondja, hogy ilyen hülye kérdéseket ne tegyek fel.. De ha egyszer nem érzem hogy szeretne?

Gondoltam arra is hogy szakítok vele... De nem tudom megtenni, bennem él a remény hogy lesz jobb... Meg én belebolondulnek ha más lánnyal látnám.

Ennél jobban már nem tudok szeretni ><

Szeretnék tanácsot kérni, hogy most mit is tegyek? Ti mit tennétek a helyemben?

Én 17/l ő: 16/f

A válaszokat előre is köszönöm!