Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Minden a feje tetjére állt. Mit tegyek?
Lehet, hogy most sokan lenéztek, meg lesz a véleményetek rólam, mivel nem mai kislány vagyok, de kíváncsian olvasnám a véleményeteket!
Tavaly tavasszal megismerkedtem egy pasival. Jól szituáltnak tűnt, helyes ás humoros. Nagyon sok dologban hasonlítunk egymásra. Egyre több időt töltöttünk együtt és így vált világossá, hogy komoly alkoholproblémái és mentális zavarai vannak. Nem éltem bele magam nagyon a dologba, de ahogy telt az idő rendesen beléestem. Elég mozgalmas volt a nyár pár tuti balhéval. Mivel féltem tőle, ezért elhagytam. Kértem menjünk el dokihoz, elkísérem, vele leszek, segítek...de semmi. Pár hónapig egyedül voltam, belevetettem magam a féktelen bulizásba, ás egy idő után azt kellett észrevennem, hogy nekem is alkoholproblémáim vannak. Aztán decemberben kibékültünk, de akkor se bírtuk sokáig. Ezúttal én voltam problémásabb, ő valamivel nyugodtabbnak tűnt. Egy rosszul sikerült buli után végleg kiadtam idén télen az útját. Nem kerestük egymást, egészen mostanáig, amikor éjjel bekopogott hozzám. Meg is ünnepeltem rendesen a viszontlátást, ahogy kell. Annyiban maradtunk, hogy " barátok" maradunk, de pontosan tudom ismerve őt és magamat, hogy ez nem így lesz... Félek, ha belevágok, akkor minden folytatódik onnan, ahol abbamaradt.. Vagy próbálkozzak meg újra a segítséggel? Akkor mehetünk ketten dokihoz. Tudom, hogy ez röhejes, de az én életem így alakult. Nem akarok többé inni, nem akarom, hogy a kedvesem elvesszen a süllyesztőben, azt szeretném, hogy együtt éljünk szenvedélybetegég nélkül! Mit tegyek? Mi lenne a legjobb megoldás?
Mindenkinek előre is köszönöm a válaszait!
31N
Szerintem egyértelmű, hogy rajtatok csak szakember segíthet, és minél korábban felismeritek és léptek annál hamarabb rendeződhetnek a dolgaitok, mert így egyre mélyebbre fogtok süllyedni és csak telnek az évek.
Fiatal vagy, ne rontsd tovább az életed mikor boldogan is élhetnél :)
Én nem szeretnék senkit sem irányítani, csak arra szeretném őt ösztönözni, hogy kérjen segítséget.
Mi valószínűleg soha, de soha nem leszünk anti- alkoholisták, az viszont boldogsággal töltene el, ha csak alkalmakként (ünnepek, stb) fogyasztanánk és nem napi szinten...Van különbség a két állapot között...
Nekem évekkel ezelőtt sajnos volt ilyen problémám, de önerőből sikerült helyre jönnöm. Erre nagyon is büszke voltam. De most szanaszét vannak cseszve az idegeim és úgy érzem: egyedül nem megy... Hajlanék a dologra, csak a kezdő löketet kellene megkapnom valakitől, hogy dokit keressek és elmenjek hozzá. Hogy a pasinál mi újság? Régebb óta piál mint én... Nem túl biztató, de meg szeretném próbálni...
Hogy együtt kell, hogy legyünk? Naná, egyértelmű, mert mi VALÓBAN egymáshoz tartozunk...
Jelre vársz? EZ AZ A JEL.
Komolyan, te már elindultál, látod hogy problémák vannak, és az is egy lépés hogy ide mertél jönni vele. Innentől már csak egy következő lépés, hogy szakembert keress :) Egy következő, de nem az első. Az elsőt már megtetted, változtatni szeretnél, nem? Akkor mi tart vissza?
Persze, hogy szeretnék változtatni, mert már nagyon rosszul vagyok...keményen hallucinálok, meg a többi szörnyűség...Pontosan tudom, hogy nagyon hamar tönkremegyek testileg- lekileg, anyagilag, de valahogy mégis annyira nehezen szánom rá magam a segítségkérésre. Ide is félve mertem írni, mostanában a kelleténél is rosszabbul viselem a kritikákat. Kapok belőlük bőséggel...
Lehetett volna a kérdésem címe: Szenvedélyes szerelem? :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!