Szerintetek miért érzem néha úgy, hogy nem szeretem a barátomat, de közben meg nem akarom elveszíteni és ha dobna a szívem meghasadna, sőt már maga a gondolattól, hogy bármikor elveszíthetem!?

Volt egy barátom, akivel 14hónapig voltam együtt. Mindig mondogatta, hogy ő nem olyan fiú, aki eldobna egy másik lány miatt. Persze én naiv voltam és el hittem minden szavát még akkor amikor mások figyelmeztettek. Nyilván gondoljátok, hogy mi lett a vége!? Dobott egy másik csaj miatt, iszonyatosan nagyot csalódtam benne és rohadtul fájt. Idővel túl tettem magam rajta és tovább léptem, de aztán újra és újra csak csalódtam, teljesen ki készültem. Persze annyira senkinek éreztem magam, hogy egymásután jöttek a fiúk,1-2 hét szünet volt kéz fiú közt, de itt nem kell semmi rosszra gondolni, csak szimplán egyedül és senkinek éreztem magam. Együtt voltam egy fiúval, miközben megismertem egy pásikat, első látásra beleszerettem, egyre többet voltam vele, mint az akkori barátommal, mert sokkal jobban kedveltem és éreztem magam vele. Végül szakítottam az akkori barátommal és most több 1éve együtt vagyok azzal a fiúval, akibe első látásra bele szerettem. Idővel kezdett/kezd egyre fontosabbá válni és ez miatt iszonyatosan/rettenetesen félek, hogy benne is csalódni fogok és őt is el fogom veszíteni. És a baj az, hogy (szerintem) ez miatt néha úgy érzem, hogy már nem szeretem, de amikor arra kerül a sor, hogy ő szakítani szeretne, mert nem akar úgy velem lenni, hogy ő szeret én meg nem szeretem őt, akkor meghasad a szívem, érzem, hogy nem akarom elveszíteni, hogy nem tudok nélküle élni és annyira sírok, hogy már nem kapok levegőt és saját magamnak fizikai fájdalmat okozok a (lelki fájdalmak) mellett, mert tudom, hogy iszonyatosan megbántom őt és rohadt nagy fájdalmat okozok neki, ezért magamnak is olyan fájdalmat okozok amilyet csak tudok. Persze ő ilyenkor rögtön megakadályozza és elkezd megnyugtatni, ami nagyon jól esik és iszonyatosan jó érzés fog el, amikor magához húz és megölel, hozzábújok, ilyenkor biztonságban érzem magam és megnyugszom. Ja és kisebb/nagyobb viták/veszekedések után, esetleg még másnap szoktam azt érezni, hogy nem szeretem. A viták/veszekedések után mindig magyon félek, hogy elfogok veszíteni, pedig csak hülyeségek miatt szoktunk veszekedni, mint pl. féltékenykedés, nagyon félek, hogyha az utcán vagy akár a tv-ben is meglát egy lányt és azt fogja gondolni, hogy neki is lehetne olyan szép/csinos barátnője és ez miatt dobni fog. Persze ő aztodja, hogy ilyen soha nem fog előfordulni, neki csak én tetszem, én vagyok szép, neki csakis csak én kellek örökön örökké. Persze én ezt már félek elhinni a sok csalódás miatt és az önbizalmam is a béka segge alatt van.Ja és gondoltunk már arra is,hogy mivel több,mint 2éve nem voltam egyedül csak 1-2hetet és nagyon hirtelen jött a barátom az életembe,lehet,hogy csak egy kis szünetre lenne szükségem,de tudom,hogy nem bírom ki nélküle egy percet sem,nem hogy 1-2 hetet vagy 3..!Kérlek segítsetek,mert nem akarom őt el veszíteni és félek,hogy egy idő után megfogja unni,hogy van ez a hülye nem szeretem érzésem és már nekem is rohadtul elegem van eből.Ja és tényleg rohadtul félek a csalódástól!!!!