Ha poénra veszem, az jó?

Vannak a páromnak ilyen fura dolgai, amiről sehogy sem lehet leszoktatni. Én ezeknek megpróbálom keresni a hasznos oldalát, vagy poénkodni rajta.

Pl:

-Sosem hajtja le a WC ülőkét. Az olajat főzéskor a WC-be szoktam önteni, és mivel még forró, kész bűvészmutatvány úgy kiönteni, hogy közben hajtom fel az ülőkét, és nem borítom magamra.

Azóta megköszönöm, hogy úgy hagyja az ülőkét, mert segít vele, és mindenki boldog.

-Vagy ma nem volt kedve a hegedűt bevinni a boltba, ne kelljen már a polcok közt egyensúlyoznia vele. Otthagyta nekem a drogériában, hogy majd én tartom addig.

Reakcióm: "Szuper! Most mindenki azt hiszi, zenész vagyok!" :D

-Kértem, hogy én is ihassak kólát, mondta, hogy inkább felezzük el. Megitta a felét, aztán nekem adta. Fordulok el, látom, hogy már megint issza. Én:"Olyan kedves, hogy segítesz meginni ezt a sok kólát (3dl volt erdetileg), és nem hagyod, hogy egyedül szenvedjek vele".

Erre zavarba jött, és visszaadta.

Ilyenkor néha tombolni tudnék, de megpróbálom poénra venni...

L