Miért van az, hogy én ne féltékenykedjek, viszont ő folyton azt csinálja?

A barátom eljár bulizni a munkatársaival, ahova sose visz el engem, és sokszor beszél a női munkatársairól is, hogy XY-nal ez meg az a vicces helyzet történt, hol volt nyaralni, hazahozták kocsival vagy bármi. Eleinte féltékeny is voltam, de mindig nyugtatott, hogy nincs semmi, egyébként is sokkal idősebbek nála. Telt-múlt az idő, én pedig a végére már inkább nem is törődtem a féltékenységgel, és így nem is tekintettem riválisoknak a női munkatársakat.

Aztán lett nekem is munkám és kollégáim, mire a párom iszonyatosan féltékenykedő lett. Főleg hogy szinte csak férfi munkatársaim vannak és korombéliek. Pl meséltem, hogy egyik munkatársam kórházba került egy csúnya műtét miatt, mire a párom villogó szemekkel azt mondta, hogy "bár maradna is ott végleg". Ha ő valami vicces helyzetet mesélt, én mindig nevettem rajta, mert tényleg vicces volt, ha én mesélek valamit akkor csak felhúzott orral néz és "szólj ha nevetni kell". Ha meg megkérem valamire, akkor leráz hogy "kérj segítséget a drága XY-odtól (pasi munkatárs), ő majd úgyis szalad hogy kisegítsen".

Miért csinálja ezt? Lehet azért viselkedik így, mert mégiscsak lett volna okom féltékenykedni? Tudjátok, miszerint "féltékeny félnek vaj van a füle mögött"...