Mit tegyek? Hosszú.

A barátom 23 éves, én pedig 22 éves vagyok és 2 éve vagyunk együtt.

A problémám az, hogy a barátom nagyon ragaszkodik a családjához. Egy albérletben lakunk, tanulók vagyunk, de dolgozunk is mellette, hogy tudjuk fizetni legalább az albérletet és kaját is vegyünk. Hetente hazajárunk a barátom miatt, mert Ő még nagyon hazavágyik. Jelzem, egész nap otthon a gép előtt ül és játszik. Jövőre diplomázunk és szeretnék Vele különköltözni, amint lesz rá pénzünk, de ő nem hajlik erre. Mindig amint lehet, hazarohan és sokszor ezért megbánt és veszekedés van belőle.

A másik probléma: A szülei. Van egy nem beszámítható testvére (megakarta késelni a barátomat és többször nekitámadt és nekem is), de a szülők nem akarják elvinni kezeltetni, viszont mindig minket hibáztatnak (mivel tudjuk, hogy nem beszámítható és szemét módjára lemerünk menni a konyhába enni). A testvér konkrétan terrorban tartja a családot, mert szó szerint Ő parancsol odahaza. Ingyen él a családnál 28 évesen, plusz még az élettársa is ingyen él ott, nem fizetnek semmit, viszont dolgoznak és a pénzt elnyaralgatják és rendesen a popójára csapnak. Nyomoztatott utánam és sokszor megfenyegetett, de a szülők csak "viccnek" fogták fel. A nővér egyszer felhívta az egyik szülőmet, hogy én milyen ember vagyok és Ők is milyenek (nem szűzkislány) és az egész család akkor házhoz ment, hogy ezt hogy engedhetik meg, hogy a lányuk így viselkedjen, nagy balhé volt, de akkor a barátom apukája lekevert előttünk egy pofont a lánynak (ők nem tudták, hogy mit csinált és hogy beszélt), sírva beszaladt... azóta nem nyomoz utánam és nem veszekszik miattam! A szülei mindenben az idősebb testvért támogatják (kivéve ezt az egy esetet), mindent fizetnek neki (iskola, jogosítvány, pedikűr, manikűr), a barátomnak (Ő a családjától nem kap semmit)az én családom segít neki minden téren, pl. anyagiakban, étel. Konkrétan kiutálják Őt a családi fészekből a testvér miatt, mert Ő oda akar beszülni és nem akar "riválist". Én mostanság gyakran betegeskedem, vérzéseim voltak, tüdőgyulladás stb... saját felelősségemre kijöttem a kórházból, hogy ne kelljen "elbuknom" ezt a félévet és soha nem telefonált nekem vagy érdeklődött, hogy hogy vagyok, pedig tudott a problémámról, mert a barátom elmondta neki mindig, amikor kezdődött valami. Titkolóznak, most is az egyik rokon nagyon beteg, az elfekvőn van és nincs magánál, már be sem engednek hozzá senkit és azt hazudozzák a szülők, hogy már eszik, nevetgél. Titokban bementünk a kórházba és egy percre bekönyörögtük magunkat hozzá, gépekre van kötve, nincs magánál... Sikerült elérnem, hogy 2 hétig egy albérletben legyünk, végre kiruccantunk és jól éreztük magunkat, a szülei viszont majdnem tönkretették az egészet, mert a "kicsi lánynak" nem tetszett, hogy Ő velem van... A 2 testvér nem beszél egymással, nem köszönnek, olyan, mintha szellemek lennének egymásnak, sőt, én is így vagyok vele plusz amit Ő üt és főz, abból mi nem ehetünk... és ennek ellenére a barátom mindig rohan haza és látom rajta, hogy vágyik haza. Az anyukája most is azt hazudta, hogy már ma evett sült húst a beteg rokon... kérdeztem a barátomat, hogy mennyi hazugság és fájdalom kell még, hogy rájöjjön, hogy Ő már csak kolonc a nyakukon és a testvére miatt kiutálják Őt? Amikor én berobbantam a család köztudatába, harcoltam, hogy a barátomat ne így kezeljék, de mindhiába. Valamelyik nap elkezdett hangosan sírni, nem pityergett, hanem úgy isteniesen nekikezdett sírni, hogy az Ő szülei milyenek... erre fel másnap rohant haza és a mai hazugságot is elhitte az anyjának és elkezdett velem veszekedni, hogy én mindig mindent jobban tudok és múltkor is minek mentünk be a kórházba, hogy bebizonyítsuk, hogy az anyja hazudott stb...

Szerintetek mit csináljak?