Mi történt velünk, nagyon unalmas vele élni?

Ez egy nagyon szépen induló szerelem volt, interneten ismerkedtünk meg és egymásba voltunk esve, sok fele mentünk nem jelentett gondot egymás jelenléte, olyan kis szerény volt.

Eleinte ha össze is kaptunk , ő csendben volt, nem válaszolt vissza, nem vitatkozott velem, hamar teherbe estem még a házasság kötés előtt, várt gyerek volt, és még terhesen összeházasodtunk , de napról napra egyre jobban visszaszólalkozott, sőt volt hogy ő kezdte a vitát, elkezdett kötekedni, a fejemhez vég dolgokat, hánytorgat,de amikor megszületett közös gyerekünk ő bele merült mélyen az ivászatba és onnantól kezdve szinte napi szinten iszik, nem berúgásig de iszik.

Hiányzik neki ha nem iszik, remeg a keze a sörért.

Menekült sokáig a gyerek nevelés foglalkozás elől, meg sem fogta eleinte, nem tudott vele mit kezdeni, nem érdekelte a felelősség én meg rá akartam erőltetni mikor már nem bírtam idegileg, de akkor sem lehetett rá számítani 100 % ban.

Rengeteg ügyintézésen, akadályba ütközve, sok pénz kiadásba ütköztünk, és úgy érzem terhet jelentek neki.

Azt veszem észre hogy én nem is ő bele szerettem bele hanem az írásába, másként ír , másként beszél videóba, mint élőben, lehet ő is így van vele csak nem meri mondani.

Sokkal több mindent ír le mint személyesen beszél, nincsen közös témánk, egyedül akar menni mindenhova, uralkodni akar rajtam, cselédjének használ,úgy érzem nem vagyok jó neki csak arra hogy kiszolgáljam meg néha eljuttassam a csúcsig.

A gyerek születése után fordult ki magából, akartuk mind a ketten a babát de szerintem ő nem számolt rá hogy ez mind mivel jár és nem volt felkészülve rá.

Egész nap a számító gép előtt ül, nem hallja ha hozzá szólok, elvárná hogy ne is beszéljünk csak vigyem be neki amit kér.

Nem járunk el sehova, állítólag a gyerek miatt mert egyikünk sem akar kellemetlen helyzetbe kerülni a gyerek miatt.

Meg nincs is kihez.

Nekem nincs barátnőim neki meg a haverjaihoz nem való gyereket vinni.

Annak meg semmi értelme hogy én ott hallgatóság vagyok , ott is a gyerekkel foglalkozok ők meg beszélgetnek, akkor inkább menjen egyedül a haverjaihoz.

Minden napom ugyanúgy telik, nem történik semmi.

A férjem nem szeret velem jönni sehova mert meg van a magam véleménye és fél nehogy leégessem, és mert a gyerek miatt mindig sietünk vissza.

Itthon felemeli a hangját, szidkozódik ha nem sikerül valami.

Mostanában hogy egyedül vagyok és unom magam elég sokat szeretnék vele lenni de ő azt mondta hogy rátapadok és nem hagyom levegőhöz jutni, hogy nem tud egy filmet végignézni úgy hogy ne kéne engem látnia vagy válaszolnia.

Én amikor egész nap nem beszélek senkivel örülök ha otthon van és van kihez szólni.

De ő meg inkább olyankor csak pihenne.

Megbeszéltem már vele ezerszer hogy ő vegyen vissza a hangjából az elvárásaiból, én meg hagyom pihenni.

Túl sokat látjuk egymást, nem tudok úgy közlekedni a házban hogy tudom hogy itthon van és nem szólhatok hozzá.

Szeretem, és ő azt kéri tőlem hogy ne foglalkozzak vele, ne szóljak hozzá hagyjam pihenni, persze nem szó szerint így mondta de erre terelte a szót.

Úgy érzem nem kapom meg azt a szeretgetést ölelgetést amit én elvárok.

És nem fer velem csupán azért mert ő a pénzkereső.

Én napi 24 órában legyek toppon ő rá sem néz a gyerekre ha nem akar, ő meg elmegy heti 32 órában dolgozni és utána végigpiheni a 148 órát összesen. az az nappal dolgozik éjjel pihen és utána pihenés.

És nem tudja kipihenni magát!

Most is már előre 1 héttel be kell jelentenem ha azt akarom hogy 2-3 órát legyen a gyerekkel.

De mikor mondom neki akkor közben sóhajtozik, jajgat , unott arcot vág , mintha azt mondtam volna hogy adjon nekem egy millió forintot a nincsből gyorsan, olyan gondterhelten viselkedik olyankor, mintha egy hatalmas dolgot kérnék tőle.

Ha nem mondom neki hogy figyeljen rá , akkor tőle a gyerek a plafonra is mászhat, múltkor mellette szedte szét a csavar készletet.

És ott volt mellette 1 méterre, úgy bele volt bújva a számítógépbe.

Szerintetek ha hagyom pihenni az az egész nap nem váltunk csak 2 szót esetleg hogy eszik e, akkor változni fog valamit a kapcsolatunk?

Vagy egyre mélyebbre süllyedünk?