Miért kell ahhoz tapasztalatokat gyűjteni, hogy valaki találjon magának egy megfelelő társat?

#5

Konfliktuskezelést meg a többit az ember jó esetben kb. születése óta tanulja a családja körében és a suliban, vagy te talán a dzsungelben nőttél fel tök magányosan a párducok és majmok között és tizen-huszonévesen találkoztál először olyan helyzettel ahol másokhoz kellett volna alkalmazkodnod?

Ezek a dolgok már előtte is benne vannak az emberben, a konfliktuskezelést, alkalmazkodást stb. egyáltalán nem párkapcsolatban tanulja meg az ember.

6-7: Nyilván a másfajta kapcsolatokban IS tanulunk. De a párkapcsolat olyan szintű intimitás, ahol egészen másképp jönnek elő ezek a dolgok.

Például: a családi, baráti kapcsolatokra jellemző, hogy ott nem kell folyamatosan tenni a másik érdeklődéséért, ezek a kapcsolatok alapból VANNAK. És én azt tapasztalom, hogy akiknek nem volt még kapcsolatuk, azok a párkapcsolatról is ezt feltételezik. Hogy majd csak úgy lesz, és örökké tart: magától. De ez a párkapcsolatokra nagyon nem igaz. (Persze vannak, akik sok-sok párkapcsolat után sem tanulják meg a lényeget.)

A kérdezőnek: én azért írtam ezt az iskolás hasonlatot, mert nekem volt párkapcsolatom olyannal, akinek előttem nem volt releváns tapasztalata ezen a téren, és rettenetesen éreztem magam benne, hogy nem haladhatok a saját ütememben, mert ő még csak az alapokat tanulja. Nem is működött hosszú távon.

#8

Én az első kapcsolatomban is tudtam, hogy tenni kell a dolgokért, ehhez elég némi józan paraszti ész is, hogy az ember felfogja, nem kell hozzá diplomázni párkapcsolatokból. Egyáltalán nem éreztem, hogy bármit is tanulgatnék éppen, ment minden magától, végül is vége sem ilyesmi gondok miatt lett egyáltalán. Most a második kapcsolatomban pedig szintén tök természetesen megy minden az elejétől kezdve.

És szerintem a családi kapcsolatok sem csak úgy vannak - vagyis persze azok nem szűnnek meg, de ha JÓ viszonyban akarsz lenni a többiekkel, azért ugyanúgy tenni kell, foglalkozni kell velük, oda kell erre-arra figyelni, stb.