Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hozzá lehet szokni a magányhoz? Vagy idővel egyre lejjebb
fogjuk adni csakhogy ne legyünk egyedül?
Ügyesen beleszőtted a választ a kérdésedbe.
2015. febr. 14. 17:08
Hasznos számodra ez a válasz?
2/11 A kérdező kommentje:
Az baj, ha válaszként csak ez lehet. :(
Ennél jóval összetettebb a dolog: folyamatosan azt fogod érezni, hogy kell valaki, s talán ezért egyszer-egyszer lennebb adod, de hosszú távon - komoly kapcsolatban gondolkodva - felfele fog menni a mérce... és persze időközben megszokod a magányt...és elfelejted, milyen egy kapcsolatban lenni...azt sem fogod tudni, hogyan kezeld a párodat...szóval megszokható - s egyre nehezebben alakítasz ki kapcsolatot, s egyre kevésbé is hiányzik...
2015. febr. 14. 17:16
Hasznos számodra ez a válasz?
Én nem adom lejjebb, sőt...inkább egyre nagyobbak az igényeim az idő előrehaladtával. Pedig álktalában magányos vagyok.
F
2015. febr. 14. 17:16
Hasznos számodra ez a válasz?
5/11 A kérdező kommentje:
Nem tudom nekem nőni fog-e.
Mi az amitől úgy érzitek nőtt? Arra a korosztályi "általános sémára" gondoltok, hogy tiniként szinte még elég ha népszerű és szép/jóképű, húszas években már jobban igényeljük, hogy legyen úgymond agya is. Később már alap, hogy eszes legyen és várunk egy kis anyagi biztonságot is tőle, mivel (jó esetben) mi már kialakítottuk, megteremtettük a miénket ... ?
Előző vagyok. Nekem tiniként elég volt ha úgy éreztem, hogy kedves, őszintén szeret, hűséges, a külsőnél néha lejjebb adtam. a népszerűség egyáltalán nem érdekelt. Aztán megszívtam pár lánnyal utána. Már évek óta nincs komoly kapcsolatom, de ha lenne is, én valami nagyon nagy dologra várok. Hogy minden a helyén legyen. nem tudom miért nőttek meg az igényeim, talán mert a sok melléfogás után nem akarok már melléfogni. de én jelenleg jól érzem magam komoly kapcsolat nélkül, lassan már több rossz dolgot látok benne, mint jót. Lehet én látom furcsán.
2015. febr. 14. 17:47
Hasznos számodra ez a válasz?
17:16 vagyok. nem lehet skatulyázni a dolgot, viszont valóban elmondható, hogy a korral az igényeink is nőnek... nem kell megszokni a magányt.. mert az egyáltalán nem jó dolog, de meglehet. szándékosan nem adok tanácsot arról, h nekem hogyan sikerült a hosszú kapcsolatoktól eljutni az egyéjszakás légyottokig... egyedül nem jó, inkább ismerkedj. Hidd el még most is a komolyabb dolgokra vágyom...csak nekem nagyon felkerült a mérce
2015. febr. 14. 17:53
Hasznos számodra ez a válasz?
8/11 A kérdező kommentje:
Teljesen jól elírtad, hogy jelenleg mit jósolnék most - két év egyedülállóság után - magamnak.
Hiányzik a társ mostanában elég sokszor, de mégis úgy érzem, hogy inkább legyek egyedül, de nem akarom ki tudja hányszor újra és újra eljátszani az egészet. Így inkább várok és úgy vagyok vele, ha jön akkor jön, örülök neki, ha meg nem, biztos rossz lesz valamennyire, de csak kibírom.
Tartok attól, amiről második kérdésem szól, mert úgy gondolom, nem lenne teljesen kerek akkor a dolog. Picit "nincs ló jó a szamár is" dolognak érzem most. Persze akkor biztos nem így gondolnám.
9/11 A kérdező kommentje:
17:53
Igen, értem amit leírtál, ez nálam is most az inkább egyedül maradok kategória.
csak ne húzd túl hosszúra mert túlságoson megszokod h csak magadra számíthatsz, ami nem vagány. persze adj egy kis időt magadnak, de aztán inkább arra törekedj, h alkalmat teremts magadnak az ismerkedésre, illetve lelkesen fogadd az érdeklődőket - max nem túl meggyőző emberekkel fogsz társalogni, de az meg kit izgat? Nem lesz telszám csere se második randi és kész :)
2015. febr. 14. 18:04
Hasznos számodra ez a válasz?
Kapcsolódó kérdések:
