Borderline személyiségzavaros embert távol kell-e tartani a tartós kapcsolattól tekintve hogy úgysem tudsoha feloldódni és korlátozható-e a munkavégzése?

Nem.

Az ok, amiért sok mentális problémával küszködő személy nem talál megoldást, az épp az ilyen gondolkozás, mint amelyet ez a kérdés is felvet.

A társadalomnak azt kell megtanulnia, hogy a problémákat nem elásni kell a föld alá, hanem megoldani őket. Az utóbbi viszont nehezebb, mint az előbbi, ezért sokan az előbbit válasszák, de ez mindenkinek a személyes emberi értékét bizonyítja.

A Borderline személyiségzavaros ember nem az egyetlen, aki nehezen oldódik, hozzá hasonlóan még sokan vannak, akik ilyen téren nehézségekbe ütköznek, de ez kétirányú dolog : a Borderline-os személy is tudja, hogy számára a társadalom nem nyújt feltétlen bizalmat, toleranciát és segítséget, ezért semmivel sem könnyebbíti meg az ő helyzetét. Az a legfontosabb, hogy ilyenkor az illető találjon olyan személyeket, akik emberségből is letudnak vizsgázni, és képesek felsegíteni őt, mert végtére is minden emberben ott van a potenciál. Téved az, aki azt gondolja, hogy ítélkezhet a másik felett és az sem tud még sokat az életről az, aki holtbiztos abban, hogy ő nem kerülhet egyszer ugyanabba a helyzetbe.

A munkavégzés korlátozása egy nevetséges ötlet, mert a mentális problémák nem egyenlőek a szellemi retardáltsággal. Sőt, gyakori az, hogy épp adott mentális rendellenességgel rendelkező személyekből lesznek azok, akik az átlag felé emelkednek.

Nem idegen az a jelenség, hogy a zsenikben sokszor van egy olyan oldal is, amely valamilyen mentális szabálytalanságnak felel meg.