Tanárok, mit tennétek, ha szerelmesek lennétek egy tanulótokba?

Biztos, hogy elnyomnám magamban az érzést, igyekeznék titkolni is a dolgot. Érettségi után vissza lehetne térni a kérdésre, ha azt látom, hogy a diák is érdeklődik irántam. Bár a volt diákkal való együttjárás az én felfogásomba nem fér bele. Magammal szemben elvárás ez, másokat nem ítélnék el miatta, ha azt látom, jól elvannak.

Mindez persze elméleti fejtegetés volt: nős vagyok, és már nem is tanítok szerencsére.

Férfi vagy?

Én nő vagyok, tanítottam gimiben 4 évig. Objektíven el kell ismernem, hogy a végzős fiúk közt volt egy-két igen jó pasi. De soha eszembe sem jutott, hogy akármelyikkel kikezdjek, vagy gyengéd érzelmeket tápláljak irántuk. Én a magam korabeli pasikat szeretem.

Ez nem annyira büntetőjogi mint etikai kérdés. Én tanárként azt mondom, hogy nem helyes, mivel visszaélésre ad lehetőséget, akár mindkét fél részéről, ha kopik az érzelem... márpedig lássuk be a szerelem mulandó, főleg ha hozzászoksz, hogy lenyeli, s hirtelen érdekel egy másik. (S ezt akár mind két fél megteheti.)

Tehát ha én véletlen szerelmes lennék egy diákomba biztos, hogy meg se fordulna a fejembe, hogy legyen vele bármi. Sötét szobában otthon pironkodva kiráznám magamnak oszt annyi. Neked is pont ezt ajánlom, s ettől nem kerülsz bajba, mert szerintem ez nem szerelem csak megdugn@d.

Hát ha kifogsz egy bölényállat nagy apukát, akinek fontos a lánykája erkölcse komoly bajod eshet.

Ha ilyen van várják meg míg végez a sulival.