Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Párkapcsolati problémák » Nem tudom elfelejteni azt a...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Nem tudom elfelejteni azt a fickót, akivel találkozgattam. Tragikusan váltunk el, felemészt az egész. Mit tegyek? (lent)

Figyelt kérdés
Szóval még február elején elmentem bulizni. Nagyon berúgtam, az utcán szóba elegyedtem egy fickóval. Teljesen egymásra találtunk, ugyanazon a dolgokon nevettünk, csókolóztunk, végigbuliztuk az éjszakát reggel 6-ig. Azt mondta, hogy úgy érzi, én lehetnék az igazi, neki én nem csak egy kaland voltam, írni fog nekem. Aztán elmondta, hogy drogfüggő volt, volt elvonón, de 3 és fél éve tiszta. Engem ez nagyon megviselt, részletezte is a dolgokat. De másnap úgy éreztem, hogy nagyon jó volt vele, ilyen jól még sosem éreztem magam. Írt is nekem, találkoztunk. Mindig jól éreztem magam vele, bár kicsit féltem is tőle. Sokat mesélt a múltjáról, hogy túladagolta magát nem is egyszer, elég durva drogokat használt, nincsenek céljai meg mit tudom én. Aztán az egy kicsit megviselt, hogy ilyeneket kérdezett, hogy hány gyereket akarok, meg hol leszek nemtom hány év múlva. tehát nagyon előre tervezett, pedig még csak pár alkalommal találkoztunk. Mondtam neki, hogy ne mondja, mert ez ijesztő. Amikor találkoztam vele, nagyon boldog voltam, de esténként nem bírtam aludni, minden evés után hánynom kellett annyira ideges voltam. De valahogy segíteni is akartam neki meg megjavítani meg tetszett, hogy ugyanolyan "bolond", mint én. Aztán jött a baj. Anya utánajárt a srácnak, és megtudta, hogy drogfüggő volt, mert ismerte a srácnak valami rokonát vagy nem tudom. Azt mondta, hogy ne találkozzak vele, mert nagyon rossz vége lesz. Sírtam, a csávóval úgy váltunk el, hogy még utoljára csókolóztunk, aztán elköszöntünk. A csávó amikor rájött, hogy anya tud mindent, elmondta, hogy 3 hónapja visszaesett. De soha többet nem fog semmihez sem nyúlni. Én elhittem neki, anya viszont azt mondta, hogy mindegyik megesküszik, mégis visszaesik. Jó, megpróbáltam elfogadni. Rémálmaim voltak, berúgva őt sirattam, sokszor felriadtam az éjszaka közepén. Úgy éreztem, hogy soha nem lesz senki olyan, mint ő. Pár napja a srác berúgott, és írt nekem üzenetet, hogy azóta is rám gondol, nagyon hiányzom neki, beszéljük meg. Megírtam neki, hogy ezt már megbeszéltük, zárjuk le. Ő meg elnézést kért, megírta, hogy nem volt józan, többet nem fordul elő. És ezzel most újra "visszalökött" engem, pedig már egy kicsivel kevesebbet gondoltam rá. Próbálom magammal elfogadtatni a helyzetet, mert tudom, hogy rossz vége lenne, csak az a baj, hogy szinte csak jó emlékeim vannak róla, és így nagyon nehéz. Mit tehetnék?
2015. ápr. 2. 22:24
 1/5 anonim ***** válasza:
Az a baj, hogy tönkretenné a te életed is. Miért nem egy rendes srácot próbálsz megmenteni? Közülük is soknak szüksége lenne rá.
2015. ápr. 2. 22:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/5 anonim ***** válasza:
Tudom, hogy nehéz, de próbáld meg elfelejteni és más fiúkkal ismerkedni. Ebből nem sülne ki semmi normális, téged is magával rántana a mélybe.
2015. ápr. 2. 22:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/5 anonim ***** válasza:
Hallgass az előttem szólókra! Csatlakozom hozzájuk!
2015. ápr. 2. 22:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/5 anonim ***** válasza:

Nagyon együtt érzek veled! Én is rendszeresen beleestem ebbe a hibába; csak mert én is "bolond" vagyok, mindig a hasonlóan jólelkű, értelmes, jó értelemben őrült, de lelkileg szétesett fiúk fogtak meg. Aztán volt is ebből fájdalmam bőven.


Gondolkozz ez rajta, nincs egyfajta megmentési kényszer benned felé (vagy volt-e korábban már veled ilyen)? Nem tudhatod, valaha kijön-e ebből. Az a baj, hogy most egy ideig tuti nem bírnád még elfelejteni, de lehet, még rosszabb lenne, ha összejönnél vele. Nem tudni.


Nagyon nem mindegy, miért csinálta anno (és most három hónapja miért!). Én régen hajlamos voltam nagy ivászatokra bánatomban és voltak halálvágyó gondolataim, de ahogy felnőttem, teljesen kijöttem ebből. Érzelmes ember vagyok, de már nem labilis. Szerencsére. Szóval én hiszek a változásban, fejlődésben, de ehhez mély önismeret kell és bátorság, erő a változáshoz.


Bocsánat, ha kicsit kusza lett, igazából igent vagy nemet nem tudok mondani, és nem is szabad. Nehéz helyzet nagyon! Ha gondolod, írj privátot, szívesen meghallgatlak. Kitartást kívánok neked. :)


22/L

2015. ápr. 2. 23:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/5 A kérdező kommentje:
Köszönöm a válaszokat! :)
2015. ápr. 3. 20:55

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!