Csajok, ti járnátok egy buta sráccal?

Imádom a "hülyéket".

Ez most lehet hülyén hangzik, de inkább vagyok egy kicsit butább sráccal mint egy mintatanuló, okossal, a butábbal lehet hülyülni, mindig történik valami körülöttük, nem úgy mint egy kitűnő tanuló lánynál(nálam)

Aki először engem ismer meg és nem a tanulmányi eredményeimet, az nem hiszi el h szín 5-ös vagyok, mindenből,

Aki meg a tanulmányaimat ismeri meg először és utána az igazi énemet, az meg azt mondja h pozitívat csalódott bennem.:)

Úgyhogy engem nem zavar ha nem okos, jól érezzem magam vele és ennyi:) de azért lehessen vele komolyan is beszélgetni

Bocsi a fölös regényért.

"Nem annyira butának képzeljétek, hogy azt sem tudja merre a jobbra, hanem inkább naiv, könnyű bemesélni neki dolgokat.."

Tehát egy jóképű, kedves, jószándékú pasi, aki ráadásul könnyen befolyásolható és megtesz mindent és ebből kifolyólag kevesebb a konfliktus is? Viccelsz, ez az álompasi!

Elég naiv vagyok magam is, legalább a másik felem értsen a világ dolgaihoz.

Értem mire gondolsz, és engem nagyon zavarna hosszú távon. Olyannak képzelem el, mint a magányos nyugdíjast, aki az összes teleshopos dolgot megveszi, csak hogy az unokái szeressék az ajándékaiért. Az élethez igenis legyen esze, legyen talpraesett és igenis vegye észre, amikor át akarják verni. Különben lehet akármilyen jó munkája, sosem lesz pénze, lehetnek akármilyen ambíciói, sosem tudja azokat elérni, és lehet akármilyen jóhiszemű, nagy valószínűséggel tud rosszat tenni jó szándékból pusztán, ha nem mérlegeli eléggé a helyzeteket. Nem, esélytelen, sosem járnék buta sráccal. Inkább nézzen ki kevésbé jól, de legyen okos, életrevaló, olyannal nem kötném össze az életem, akiről gyakorlatilag nekem kell gondoskodni, nehogy a kaszinóban odaadja az összes pénzét a Fekete Péternél, merthogy ez az árváknak megy segélyként...