Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Felhőtlen boldogság, vagy kitaposott út?
Egy hét éves, jól működő kapcsolatban élek (L26). Gyerek, házasság nincs (nem volt lánykérés). Nyilván a szerelem már elmúlt de tényleg jól megvoltunk amíg meg nem ismertem egy srácot/férfit aki viszont teljesen új megvilágításba helyezte az életemet. Eszem ágában sem volt megcsalni a párom, de lassan, nagyon lassan mégis egymás karjaiban kötöttünk ki. Fél éve vagyunk együtt és már nem bírjuk, mindketten őrülten szeretjük egymást, minden több, mint tökéletes vele. Nem tudom mit tegyek. Ha a párommal maradok, egy bejáratott, kényelmes életet választok, és a lelkiismeretem is nyilván erre terel, ám már nehezen tudom elképzelni az életemet a másik nélkül aki szintén egyre nehezebben viseli a szituációt. Ha azonban elhagyom a párom, fenn áll a lehetősége, hogy ami ebben a tiltott helyzetben működik, normál kapcsolatban nem feltétlenül, hiszen most nincs lehetőségünk/ időnk eleget együtt lennünk, így nyilván mindketten mindig a legjobb oldalunkat mutatjuk.
A "nem kellett volna belemenni" válaszokon kívüli tanácsot várok (nyilván ez szép lecke volt, soha többet nem akarok ilyen szituba keveredni), volt már valaki hasonló helyzetben? Felhőtlen boldogság (egy darabig biztos, aztán ugye ki tudja), vagy kitaposott út?
Ha megcsaltad, akkor nincs értelme tovább folytatni. Honnan tudod, hogy nem-e lesz másik ilyen helyzet?
Ráadásul nem lenne igazságos a barátoddal szemben sem.
Igy van sajnos..ami ilyenkor működik az lehet hogy nem fog egy igazi kapcsolatban...ha jönnek majd a problemák a másikkal,lehet vissza vágysz majd(tapasztalat...)
Nem szabad egyik kapcsolatból a másikba ugrani..viszont megcsaltad,lehet hagynod kéne hogy találjon olyat aki nem fogja..
Szerintem érdemes lenne feltenned magadnak azt a kérdést, hogy ha tudnád, hogy a jelenlegi párod fél éve őrülten szerelmes egy nőbe, úgy érzi, számára vele "minden több, mint tökéletes", akkor szeretnéd-e, hogy kényelemszeretetből vagy sajnálatból, szánalomból veled maradjon, miközben a másik nőre vágyik testileg, lelkileg.
Nem voltam még ilyen helyzetben, de úgy gondolom, hogy ha valaha ilyet éreznék, akkor nem pusztán magam miatt szakítanék (még akkor is, ha tudnám, hogy semmi garancia nincsen arra, hogy akiért most odavagyunk egymással, azzal hosszabb távon is működni fog a dolog, amikor eloszlik a rózsaszín köd), hanem a párommal szemben is így érezném tisztességesnek.
(Én legalábbis fordított helyzetben megalázva érezném magam, ha a párom úgy lenne velem, hogy közben egy másik nőért van teljesen oda, és a kapcsolatuk már több, mint bimbózó stádiumban jár.)
A férfi, akibe szerelmes lettél, független?
Az a fránya 7 év!
Választhatod a jol bejárodott régit, a bkztonságost.
Választhatod az újjat. Persze izgalmas, új. Nem büdös a lába, nem horkol, nem fingott az orrodalá, nem csámcsog.
Mennyivel szebb, jobb. Azután amikor összejössz vele kiderül ezer gond, probléma. A kibicnek mindig könyebb!
A választás és a riziko, hogy nem lesz e rosszabb az újjal a tied!
Csak ne gyere ide utána panaszkodni!
Van egy tündéri írás arrol amikor a feleség használati utasitást ir a hűtlen férj szeretőjének.
Először is köszönöm az eddigi hozzászólásokat!
Tudom, hogy nehéz elvonatkoztatni a megcsalástól és könnyű a bűnös lelkiismeretére ható tanácsokat adni (04:17) de nekem ne mondja senki hogy ha egy hasonló szituban az eddigi párja melletti döntene végül, akkor már csak azért is elhagyná ha már ez történt. Nem. Ha úgy döntök, ugyanúgy mint eddig mindent megteszek a kapcsolatunk érdekében, és boldoggá fogom őt tenni, az ő életében nem történik változás. A kérdés inkább az én boldog leszek-e. És nyilván nem gondolom egy percig sem, hogy az újnak nincsenek hibái, nem ez a lényeg. Hanem az hogy beleszerettem, és ő is belém, és nem tudjuk hogy mi legyen. A párom boldogságának a biztosítása a miénk feladásának árán (persze ezzel nem azt mondom hogy boldogtalan lennék ha maradnék, eddig is jól meg voltunk, ezután is jól meglehetünk), vagy az övének a tönkretétele csak mert legszívesebben ezzel a férfival élnék együtt.
A másik férfiről valóban nem írtam (06:47): teljesen független, nagyon jó ember. Bárhogy döntök, el fogja fogadni. Neki is nehéz ez az egész, a páromért is legalább annyit aggódik mint én. Nem akar befolyásolni, vagy legalábbis nem erőszakos, de ezt semelyikünk nem akarja folytatni hosszabb távon.
Eddig két igazán hasznosnak tűnő választ írtatok (mondjuk mindegyik az a maga módján):
"Igy van sajnos..ami ilyenkor működik az lehet hogy nem fog egy igazi kapcsolatban...ha jönnek majd a problemák a másikkal,lehet vissza vágysz majd(tapasztalat...) "
illetve:"Dönts a szíved választása szerint. Ez az egyetlen út, amit később nem fogsz megbánni."
A bibi persze az, hogy ez 1-1 mindkét irányba.
Ne is haragudj! Ez a dönts a szived szerint azt nem bánod meg soha ....
Akkora frázis!
Teljesen mindegy! Eszeddel meg a sziveddel is dönthetsz rosszul, megbánthatod!
Egy regényben olvastam, de szószerint nem tudom idézni sajnos.
A lényege, hogy ha valamit nagyon akarsz tedd meg!
Ha gondolkodnod kell rajta, inkább ne tedd meg!
Válaszd az újat! Ha hagytad eluralkodni a szerelmet magagadon, akkor a régit már ugy sem szereted!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!