Szakításkor szerintetek meg kell mondani az igazi okot, hogy a másik tanuljon belőle, vagy jobb nem firtatni?

Jártam egy sráccal, de nagyon hamar kiderül, hogy ez igazi elviselhetetlen kretén. Állandóan hajtogatta, hogy mennyire szeret és engem akar a gyerekei anyjának, de közben állandóan sértegetett, degradált, meg nyomozgatott utánam. Pokollá tette az életemet. Ezek után a szakításkor csak annyit mondtam, hogy nem szeretem már és nem látom értelmét folytatni. És még nehogy beletapossak a lelkébe, bocsánatot is kértem, hogy így alakult. Igazából nem akartam vitát, meg nem is hiszem, hogy felfogta volna a saját felelősségét, de most úgy érzem, hogy talán tételesen el kellett volna neki mondanom, hogy mi az, amiatt már nem tudom többé szeretni. Hátha tanul belőle. Szerintetek érdemes ilyenkor kitérni a pontos okokra? 24/N