Muszáj kiírnom magamból. Mi a véleményetek?

Hosszú lesz, de már nem bírom magamban tartani. Akinek van ideje, kérem olvassa el és mondjon véleményt. 6 éve vagyunk együtt a párommal. Én 28, ő 31. 1,5 éve összeköltöztünk egy olyan házba, ami lakhatatlan volt és elkezdtük megcsinálgatni. 30 nm az egész, hát nekiálltunk. 1,5 szoba kész és egy akkora konyha, amibe se víz, se mosogató, se hűtő. De főzni tudok, így annyira mégsem panaszkodhatom. Az elmúlt fél évben semmi nem készült. Fürdőszoba nincs, vagyis a helye megvan, de mai napig "nemkészül" belülről. 1 éve folyamatban. Bent van egy wc, amit esővízzel lehet leöblíteni. Mert ugye még udvari csap sincs... Hurrá. Minden nap anyuék és a "ház" között ingázom, pont ez miatt. Az ő szülei a szomszédban, így neki rohadtul könnyű, 1 nap átmegy 10-szer. Tegnap nagyon durván összevesztünk, mert ismét csak a fejéhez vágtam, hogy semmire nem képes mostanába rámozdulni. Van egy hobbija (rádióamatőrködés), teljesen bele van most b.zulva ebbe a rádiózásba. Antennaállítás, antennahangolás, tápegységkészítés, akármi. Hetek óta azzal van elfoglalva, valamelyik nap 6 órán át csinálta a meló előtt. Hát akkor is a fejéhez vágtam, hogy ennyi időt másra is fordítana, már nem itt tartanánk. Januárban megkértem, fessük le az ablakokat, a festék is megvan hozzájuk. Azóta is csinálja. De ez csak egy dolog a sok közül. Persze én vagyok a hisztis, a rossz, akinek semmi nem jó. És ha nem tetszik, el lehet húzni. Múlt csütörtök óta kérem, csinálja vissza be a padlásfeljárót, mert jönnek le a pókok. Hát azóta is csinálja! Tegnap fújtuk le a pénteki évfordulós kirándulást a nagy veszekedés miatt. De tényleg nekem lennének túl nagyok az igényeim? Miért kéne meghúznom magam? Attól jobb lesz? Anyu néha szokott kaját küldeni, hogy ezzel segítsen. Ő kerek perec megmondta, nem kell anyu kajája, főzzek én, velem él együtt. Oké, csak éppen se elmosogatni nem tudok utána, de még kezet mosni se főzés közben. Oké, megoldom, de azért álljon már meg a menet! Persze ha a fejéhez vágom, hogy majd akkor főzök minden nap ha utána el is tudok mosogatni, akkor én egy mekkora szemét vagyok. Tegnap sütöttem rántott hekket, de picit túl borsos lett. Ehető, csak borsos. Elkezdett velem hepciáskodni, hogy a halat nem is kell fűszerezni, mert az ő anyja soha semmit nem rak semmilyen halra és az mégis milyen finom. Erre én persze visszaszóltam, hogy állítsa le magát. Erre ő felpattant, hogy akkor most átmegy enni az anyjához!! Nekem kellett bocsánatot kérni, hogy maradjon! Én ezt már nem bírom, ki vagyok borulva. Azt mondta majd akkor vesz feleségül, ha nem leszek ennyire hisztis. Mert amint a leírásból is látjátok, én állandóan tök feleslegesen háborgok... Anyuék annyit mondtak erre az egészre, mondjam azt, hazaköltözök amíg nincs bevezetve a víz legalább. Csak ismerem annyira, hogy le se sz.rná, túl büszke ahhoz. Hozzátenném, nem az anyagiak miatt vannak ezek a dolgok. Inkább puszta lustaság.