Ki mit tenne a helyemben?

Kb. 2 hónapja tart a kapcsolatom és korábban is voltak problémák a barátom részéről (figyelmetlenség, stb. amiket a saját kisebbrendűségi érzésem miatt toleráltam és egy darabig normálisnak is éreztem), de alapvetően egész jól megvoltunk eddig. Rengetegszer mondta minden egyes nap, hogy mennyire szeret és őszintének is tűnt, bár a tetteiben ez már nem igazán nyilvánult meg, pedig eleinte ő akarta inkább ezt a kapcsolatot, én csak úgymond "belesodródtam"...

A komolyabb gondok ott kezdődnek, hogy ő elég szociális, kimozdulós típus, én pedig nem. Az egyik ilyen bulizása alkalmával nagyon berúgott és, bár állítása szerint nem történt semmi komoly, ő maga vallotta be, hogy több lányra is "rámászott", ölelgette őket, stb. Állítása szerint több is lehetett volna, de szerencsére nem volt. Kifogásként azt használta, hogy ő részegen nem tud magáról, ezért simán lefeküdne olyankor bárkivel, majd a lelkemre kötötte, hogy ne hagyjam soha, hogy nagyon leigya magát. Ez eddig mind szép és jó volt, én is elnéztem a bulis dolgot, de aztán ő fogta magát és elment nyaralni több napra az egyébként egyedülálló, csajozós haverjaival. Én anyagi okokból nem tudtam vele menni és ezzel tisztában volt, bár állítása szerint örült volna, ha megyek vele. Most, a harmadik naphoz érve már nem is keres, annyit írt meg (mint a korábbi két napon is), hogy elég rendesen megy az ivászat. Egyszer szóvá tettem, hogy ha lehet, ne igyon annyit, hogy megcsaljon, de szerintem annyira nem jutott el hozzá a dolog. Diszkókba járkálnak és kb. csak isznak, nem is keveset, erről ő maga számolt be.

Igazából az őszinteségét még értékelem is, de így gyakorlatilag elképzelhetetlennek tartom, hogy ne történjen semmi baj... Egy ideje már amúgy is fontolgatom a szakítást az ilyen dolgai miatt, de nagyon bizonytalan vagyok, mert szeretem és ragaszkodom hozzá valamilyen szinten. Ugyanakkor ezek messze túl korai problémák és már felötlött bennem az is, hogy esetleg csak baromi jó színész és igazából nem is szeret, csak magányos napjaira tartogat és azért van velem. Mert végül is ha tudja, hogy részegen bármikor megcsalhat (ami ugye önmagában is furcsa kifogás...), miért iszik annyit? És miért keres egyre kevesebbszer?

Holnap hazamegy és végre találkozunk, és nem tudom, szakítsak-e vele (ha megcsalt, ha nem, mert igazából annyit kattogtam rajta, hogy lassan ez számít nekem már a legkevésbé) vagy ez még megoldható probléma? Érdemes küzdeni? Szeretem, de így nem tudnék soha boldog lenni mellette. :( Ti mit tennétek? És szerintetek az én hibám is, hogy ennyire nem tudok megbízni benne vagy teljesen jogosnak nevezhető a dolog?