Mennyit várjak még rá, hogy jelezzek, vagy írjak neki, amíg gondolkodik, hogy szakít-e velem, mert közben én tönkremegyek?

Mert azt mondtam, hogy időre van szüksége,hogy feldolgozza a hisztimet, ami nagyon kiábrándító volt számára és én tisztában vagyok vele, hogy kiábrándító voltam és nagyon megbántam, mert átléptem egy határt a viselkedésemmel, túl messzire mentem, csúnyán is beszéltem, egy részére nem is emlékszem.

Sajnos ez a bizonytalanság és önmarcangolás megőrjít. Attól félek, ha meg megírom neki, hogy na jól van akkor legyen vége, akkor lehet, hogy másnap meg mégis azt mondta volna, hogy próbáljuk meg, kezdjük újra. Valaki azt mondta nekem,hogy végül is nekem kell tepernem, mert én rontottam el az egészet és megérti, hogy a másik fél így érez.

Elég eltérőek a vélemények azért. Végülis én rontottam el az egészet,megérdemlem úgymond, hogy szenvedjek, de annak is van határa,hogy meddig. Az első barátnőjébe nagyon szerelmes volt és neki megbocsájtotta a megcsalást is, igaz ők már akkor több évig együtt éltek és jobban kialakult a kötődés stb.

Attól is fél, hogy még egyszer képes leszek ilyet csinálni.