Más is van, aki az idő előrehaladtával úgy érzi, hogy a férje egyre gyerekesebben viselkedik?

Én lassan már nem bírom...

Mikor megismerkedtünk, egy önálló, felelősségteljes ember volt. Egyedül élt, mindent elintézett magának, főzött, mosott, stb.

Mára eljutottunk oda, hogy ha valamit el kell rakni vagy elő kell venni " ő nem tudja hol van", holott mindennek ugyanaz a helye, mint mondjuk 3 éve is volt a házban.

Ha ruhát kellene vennie (mert régiek, szakadtak amit felvenne) akkor "ő nem tudja hol kapni (???!!!!)" és nekem kell elvinnem, végignéznem amíg felpróbál mindent és végighisztizni, hogy semmi se jó, majd rábeszélnem, hogy de igen... (én kényelmesen, online rendelek, de arra nem hajlandó, mert mind "szar biztosan")

Ha meg kell valamit csinálni itthon akkor de ő nem, mert nekem biztos nem lesz jó meg amúgyis hogyan...

Soha semmiről nem tudja lassan, hogy hol/hogyan és az agyamra megy! Mint egy 5 éves gyerek, akiről egyfolytában gondoskodni kell!!

Az egyetlen, amit megcsinál az a házimunka még.

És mielőtt írnátok hogy elkényeztettem - nem. Mindig szóltam neki, hogy a saját dolgait csinálja meg önállóan. Mostanában meg én vagyok a szemét, hogy nem segítek neki állandóan. De én ezt már nem bírom. Nem gyereket akarok a páromnak, hanem egy felnőtt embert.

Próbáltam vele erről beszélni. Megsértődik. Szerinte neki ezeket nem kell tudnia és nekem kellene segítenem. És én vagyok a gonosz, hogy megsértem a kis önérzetét, leóvodásozom.

Segítsetek kérlek, ha volt már valaki ilyen helyzetben :(