Magányosabb vagyok, mint valaha. Hogyan lépjek ki ebből?

Fél éve együtt élek a párommal, de nem érzem magam boldognak. Vannak hullámvölgyek, valamikor jó, de mindig arra jutok, hogy valami nem működik, mert nem érzem magam jól. Ebben közrejátszik, hogy a családomban is nagyon sok a probléma, amiről mindről tudok, és már teljesen besokalltam. Az elején minden szép volt, de mostanában nagyon gondterhelt vagyok. Sok minden szakad a vállamra, főiskola, a családom problémái, és hiába mondom a páromnak, csak vitatkozások árán tudom elérni, hogy mozduljunk ki valahová, mert én már ezt nem bírom. Ha a közös jövő tervezéséről beszélek, el akarok menni, akkor sem érzem részéről a nagy támogatást, mert szerinte jó, ahogy most vagyunk. Közben jön az ő szülei részéről az elvárás, hogy miért nem mentünk el hozzájuk pl. egy hétvégén, pedig ők is ugyanúgy el tudnának jönni, és már nagyon besokalltam. Nem akarok senkinek sem megfelelni már... de akkor meg fel van emlegetve, hogy miért nem úgy állunk mi hozzájuk, úgy érzem elfáratam, kiégtem. 26 éves vagyok, és nem tudok már sok mindennek örülni. Kettőnkre nincs időnk, ő ha hazajön, leül a számítógépe elé, és ha mondom, akkor ne hisztizzek, meg már unalmas, hogy mindig ezt hajtom, pedig komolyan beszélek, de nem veszi annak, és most már nem is bírom. Elegem van, hogy mindenkinek a problémájáról tudnom kell, meg kell oldani, magamra meg semmi időm nincs.

Nem tudom merre kellene lépnem, mit csináljak, de tudom, hogy így nem maradhatok.