Őszintén, tiszta szívből szeret engem a barátnőm? Mit gondoltok?

Én érzem, hogy szerelmes vagyok barátnőmbe, a csillagokat lehoznám neki ha tudnám. Ő 19 én 21. Egymásnak az első igaziak vagyunk, minden szempontból. Olyan is vagyok, hogy sokat mondom neki a szeretlek szót, természetemtől adódóan. Lehet néha túl lelkes is vagyok dehát szeretem. A problémám az, hogy sokszor mintha ez nem lenne kölcsönös. Mármint ő is mondja néha hogy szeretlek, ritkán . Ő ilyen típusú hogy nehezebben mutatja ki, ezt már mondta többször. Igazából nem tudom hogy mi a bajom. Nem akarom megváltoztatni sem, de néha gyötrődöm, nem tudom hogy mi van most. Néha meg is bánt szavakkal, és sokszor van hogy minden más fontosabb mint én. (Sajnos most távkapcsban élünk, de nem sokáig már.) Féltékeny nem vagyok, teljesen megbízok benne. Csak lehet néha többet várnék el. Sokszor olyan jó minden, máskor pedig nem. Sokan mondják hogy ne stresszeljek, csak fogadjam el, hogy ilyen ő és hogy attól még szeret.

Ti mit gondoltok? Tapasztalatok etéren? Szeret? Nem szeret? Vagy csak nehezebben mutatja ki, de ezt fogadjam el?