Ebben a szinte megoldhatatlan helyzetben mi lenne a megoldás, csak a szakítás? N20+

A következő a helyzet. A párommal másfél éve vagyok együtt. Hónapokat vártam rá az elején, nagyon megtetszett, sose vonzódtam még ennyire senkihez testileg se, és lelkileg is minden rendben volt köztünk. Aztán kiderült, hogy ő falun él...nem éreztem problémának, félig én is így nőttem fel. De aztán kiderült, hogy nem csak kertes ház van, hanem tanya, gyümölcsös, szántóföld, és minden ami kell....Röviden, egy év alatt rájöttem, hogy ő szinte megállás nélkül dolgozik, éjjel nappal, szó szerint, mert olyan a munkája, hogy néha éjszaka is dolgozik. Ha hazaér, akkor pedig a kertben vagy a földeken van munka. Szép lassan rájöttem, hogy mégsem vagyunk annyira összevalók, mint gondoltam. Ő sosem adná el a szülei földjét. Én pedig hiába próbálkoztam, de az az igazság, hogy nem ez az az élet, amit magamnak elképzeltem, sőt, igazából nem nagyon tudnék így élni. És a legnagyobb baj, hogy soha nincs időnk egymásra. Éna klasszikus 8-4 ig munkabeosztásban dolgozom, szinte soha nem találom otthon. Ha hazaér, akkor pedig fáradtam az ágyba zuhan 8 órakor, mert reggel 3 kor már kelnie kell. Mondanom sem kell, hogy a szexuális életünk is olyan, mint az 50 + os szüleimé. Nem mertem ezeket neki eddig ilyen nyiltam megmondani, de utalgattam rá, hogy elhanyagolva érzem magam...akkor együtt tölt felev pár órát...és minden megy a régi minta szerint. értem, hogy ő ebben nőtt fel, ez a természetes neki...viszont én pedig így nem tudok élni :( És gyereket szeretne...de ettől végképp félek, hogy úgysme lenne rá semmi ideje.

Viszont szeretem őt, ő is engem, rengeteget tettünk egymásért. De gondolom, ha így áll a helyzet, nincs más megoldás, mint hogy elhagyjam.