Nem vagyunk egymásba szerelmesek, de szeretjük egymást. Te hogy látod?

Párommal 4 éve együtt vagyunk, az első komoly dolgokat együtt éltük át..már nem is tudom elképzelni, hogy nincs velem és nem is akarom. Talán nem is azon vagyok meglepődve, hogy a szerelem átalakult szeretetté, hanem... nem tudom. Tudom, hogy ő kíváncsi...milyen más lányokkal..és manapság nagy mártírnak számít aki az elsővel éli le az életét.( vagy nagyon ritka első látás szerelem, tiszteletem) De ez így jelenleg szenvedés- Ő érezteti velem, hogy szeret,de úgymond..már uncsi. Ő 23 én 21, mindkettőnknek biztonságos a másik mellett, de mégis gyomorgörcsöt okoz, ha ő találkozik egy lánnyal... Talán valahogy lendítenem kellene a dolgokon. Nem élünk együtt, a suli miatt még koli/albérlet van, szóval a mindennapok nem unalmasak...nem úgy ununk egymásra, hogy 0-24 együtt vagyunk..hanem a kíváncsiság...talán más jobban törődne velem, talán más boldogabbá tehetné őt... nem tudom. Volt már pár beszélgetés arról, hogy ez nem a legszebb kapcsolat így, de jó...és félünk lehet ez a tökéletes kapcsolat, csak nem tudjuk mert még nem tapasztaltuk milyen a rossz...

Hogy lehetne javítani..vagy éppen más megoldásokat találni? Azt nem mondom neki, hogy itt egy hónap, azt csinálsz amit akarsz meg én is..és aztán kiderül...neem, ez hülyeség. De kell tennem valamit, hogy az energia ne erre menjen hogy tűrtőzetssük magunkat