Miért érezzük mindezt?

Egy éve kezdődött kettőnk között. Akkor ismerkedtünk meg.Éreztem,hogy nem teljes a kettőnk közti harmónia,mert valahol nagyon mások vagyunk,de valami miatt nem tudtunk elszakadni egymástól.Én azt éreztem,hogy számomra Ő a mindenem. Végül odaköltöztem Hozzá,együtt éltünk,nagyon erős tükör volt számomra,nagyon sokat tanultam Tőle magamról,de a bennünk lévő sérelmek megölték a kapcsolatot. Egy hónapja elköltöztem Tőle. Azt hittem könnyű lesz,merthogy nem illettünk össze,de hullámokban törnek rám az érzések,érzelmek és mindig ugyanaz a vége,mély és őszinte szeretetet érzek Iránta. Azt éreztem,hogy írnom kell Neki,mert egyszerűen nem tudom már magamban tartani az érzéseimet ,így most pár napja levelezgetünk egymással. Semmi veszekedés,vagy ilyesmi,csak gondolatcsere,de ma történt valami,mintha áttört volna egyfajta gát,ami egy ideje kettőnk közé állt. Azt tudtam,hogy én mit érzek Iránta,hogy mindennek ellenére egyfajta mély szeretet van bennem,de ma végre Ő is bevallotta,hogy többet érez és hogy valami miatt nem tud sem én,sem Ő továbblépni ezen. Ezért felajánlotta,hogy találkozzunk és beszéljük át a dolgokat. Mit gondoltok? Van olyan,hogy két ember rájön ,hogy tényleg mégis nagyon szeretik egymást és bizonyos "feltételekkel" tovább folytatják? Felnőttek vagyunk már,de mégis nagyon nagyon mélyek ezek az érzések én azt gondolom. Én 39F, Ő 42L