Hogyan tovább, nagyon aggodom?

Elsőként dobd ki ezt a pasit a búsba.

Nem teljesen világos, mi a veszekedések oka, és kinek a szüleinél laktok.

Ha jól értettem, akkor a tieidnél: lehet, hogy szakítás után már nagyobb lenne a békesség.

Gyermekelhelyezési per, gyerektartás megállapítása.

Következő, hogy próbálod a szüleiddel rendezni a helyzetet. Ugye ehhez kéne tudni, hogy mi a gond. Mármint azon kívül, hogy a nyakukra pottyantottál egy gyereket a semmire, és odacuccolt a pasid is...

Velük együtt tervezd meg, hogy mikor, hová és hogyan tudsz menni dolgozni. Gondolom nincs munkahely, ami visszavárna (és utalgatná a csed-et...), öt hónapos baba mellett munkát találni sem egyszerű.

De ha el akarsz költözni, akkor muszáj.

Utána tudsz pályázni önkormányzati lakásra, ha lesz miből fizetni.

Addig keresd fel az önkormányzatnál a családgondozót, segít eligazodni, hogy pl. nem tehetnek utcára picivel, stb.

Olyan mélyen ülsz a lekvárban, hogy innen szinte lehetetlen kimászni. Csak hatalmas elszántsággal, és erővel lehet. De az olyan nőből hiányzik, aki gyereket szül egy alig ismert embernek csupasz popóra, és tűri, hogy verje.

Ha a te szüleidnél laksz, akkor tedd ki a pasit és fordulj bíróságra a láthatás rendezéséhez! A családvédelmisek segíthetnek a jogi ügyekben.

Ha a srác szüleinél élsz akkor költözz anyaotthonba! A védőnőtől kérhetsz segítséget, ő kiderítheti hol a legközelebbi. De ezt csak akkor válaszd ha TÉNYLEG AKARSZ változtatni. A barátnőmet kétszer tette ki a férje az utcára télen az 5 közös gyerekükkel, mégis visszament ahhoz a féreghez az anyaotthonból mert az "megígérte h megváltozik".

Az a legnagyobb baj, hogy neked ez úgy indul, mint a mesében, nekem meg úgy, mint minden putrisori történet, aminek az a vége, hogy nyomorognak a gyerekek a fogyatékos szüleik miatt.

Másfél éve ismered a pasid, de már 5 hónapos a gyerek. Akkor nem kell nagy matekosnak lenni, hogy rögtön amit összejöttetek, teherbe estél (gondolom nem tervezett), és bevállaltátok úgy, hogy "majd csak lesz valahogy". És most kapsz a búrádhoz, hogy sehogy se lett, mert a gyerek után nem járnak százezres támogatások, bármiről is szóljanak a városi legendák, és a gyerek akkor is sok pénzbe kerül, ha anyatejes. Majd lesz még így se, mikor neki is ételt kell adni. Meg mikor már nem jár utána a GYES, és családi pótlékból kéne hármótoknak megélni, a szüleid nyakán.

Az miért nem megoldás, hogy ez a drága jó ember elmegy dolgozni, esetleg két munkahelyre, hogy lefaragja a hiteleit, és maradjon pénz a megélhetésre?

Mire vett fel hitelt, mire ment el a pénz, mennyi a hitel, a havi törlesztő, van-e egyáltalán bevételetek azon kívül, amit állam bácsi a gyerek után szór?

Mikor a gyerekvállalás mellett döntöttetek, akkor egyikőtöknek se fordult meg a fejébe, hogy albérletbe kéne menni, hármacskán, és a kettőtök keresetéből megélni?

Van hová visszamenned dolgozni egyáltalán? Mert nem akarlak elkeseríteni, de pici babával állást keresni komoly kihívás, mondjuk úgy, hogy lehetetlen. A bölcsi pedig nem ingyenes, azért fizetni is kell, pl. a menza sincs ingyen. Jó, jó, most anyatejes... majd a dadusnéni biztos megszoptatja helyetted, nem?

Egy percig nem csodálom, ha a szüleid szerint az lenne a megoldás, ha nevelőszülőkhöz kerülne a babád, te meg mennél el onnan a fenébe.