Ha 4 éve nem tudom elfelejteni az exem, pszihológus tud segíteni? Már mindent megpróbáltam, nem tudom kihez forduljak, de szerintem ezzel csak én vagyok így, én vagyok ilyen nem normális. Nincs nap, hogy ne jutna eszembe. Mit tudok tenni?

Úgy fog elhalványulni az emléke, hogy

1. megszakítasz vele minden kapcsolatot!

2. találsz valakit (nem feltétlen párkapcsolatot), aki

nagyobb hatással lesz rád.

Ennyi a titok, nem kell ide pszichomókus.

fene tudja, én is így vagyok csak férfiban.

6 évig voltunk együtt, egy se veled se nélküled kapcsolatban.

így 3 év után még mindig hiányzik, és tudom hogy én is neki, az ilyet érezni.

anno volt hogy szakítottunk (nagyon csúnyán) 10 hónapig nem beszéltünk, azt se tudtuk hogy él vagy hal a másik, mégis valami furcsa erő hatására közel egy év után, egy napon és szinte majdnem csak egy órában kerestük meg egymást.

sajnos, vagy csak a sors akarta így, nem igazán tudtunk soha boldogan meglenni, voltak múltbéli sérelmek amik állandó tüskeként jelen voltak a kapcsolatunkban.

én azóta sem tudtam egy nővel sem mély kapcsolatot kialakítani, egy idő után közömbössé válnak, és szó szerint az se érdekel ha egyik napról a másikra eltűnik az életemből.

sokáig bíztam az időben, hogy majd megoldja de a nagy lófászt oldja meg :D

így megpróbálok együtt élni a tudattal, mert tudom hogy azt a szerelmet és kötődést soha nem fogom már egy nő sem iránt érezni, mint amit ő iránta éreztem.

talán majd egyszer jön valaki akibe szerelmes tudok majd lenni...

pszichológus ebben az esetben nem tudom mit tudna segíteni, max kibeszéled neki magad kemény pénzekért, ad neked néhány sablonos tanácsot amivel kb kitörölheted a popid.

te már túl vagy azon, hogy "kisírd" magad, ennyi év távlatából a szavak szerintem nem sokat érnek már.

de egy próbát lehet megér.

Ugyanígy voltam ezzel én is. Mondjuk rám csak 3 évig hitték azt, hogy macskás nőként fogok megöregedni.

Elhagytam és tudtam, hogy nem mennék vissza hozzá. Talán 2 év után találkoztunk egyszer, amikor ismét feljött, hogy mi lenne ha... de már nem volt ugyanaz. Hiányzott, de határozottan bennem volt, hogy nem akarom őt. Ezután jött a megvilágosodás, hogy nekem nem az ő személye hiányzik, hanem az érzés, amit akkor éreztem, a szerelem, amit akkor átéltem, a sok sok közös élmény, tervezgetés, bizsergés. A mai napig boldogan gondolok vissza erre. Amikor eljutott mindez a tudatomig, akkor rá tudtam hangolni magamat arra, hogy nem szabad őt, illetve ugyanezt az érzést keresnem más mellett, mert soha senki és semmi nem lesz ugyanolyan.

A jelenlegi párommal 1 éve vagyunk együtt. Teljesen más karakter, más beállítottságú ember, teljesen máshogy élünk meg mindent, más érzések vannak bennem, mint akkor, de nagyon szeretem és bármit megtennék érte!

Én mostmár elhiszem azt, hogy tovább lehet lépni, de tudom mit érzel, mert nagyon sokáig kerestem én is kétségbeesetten a továbblépés lehetőségét.

A sablon kapcsolatok pedig nem vezetnek sehova. Csak beleunsz és a végén nem tudsz tükörbe nézni, mert ismét egy olyan ember mellett ébredtél, aki azt se tudod miért van még ott... Inkább legyél egyedül. Ha tudsz, akkor utazz el 1-2 hétre valahova egyedül a magányoddal. Sétálj nagyokat egyedül, találj valami hobbit, amit nagyon szeretsz, fedezd fel önmagad!

Ha rendben leszel magaddal, akkor előbb-utóbb rendben leszel egy párkapcsolattal is.

2 éve (vagyis már valamivel több) ugyanígy léptem ki egy kapcsolatból. Halálosan szerettem, de muszáj volt szakítani. (Okokat nem írnék én se.)

Fizikálisan, lelkileg, szellemileg is leépültem, kb 1 év volt, mire úgymond összeszedtem magam. Akkor lett egy kapcsolatom (előtte is próbálkoztam, de nem ment), ez egy ilyen bele a mélyvízbe-dolog volt (3 hónap után terhes lettem, nem volt kérdés, hogy megtartjuk-e, lehet hülyének nézni, de nekem ez a baba egy jel volt, hogy végleg és teljesen elengedjem a múltat).

Én nem mondom, hogy nem jut eszembe, mert tény, hogy rohadt mély nyomot hagyott bennem, de a rá pazarolt idő arról szólt, hogy vártam, egy helyben álltam, az életem nem haladt semmilyen irányba, csak az önpusztítás ment, na meg nem is volt kilátás semmire és ezen nemigazán van bármit is sajnálni.