Mit választanátok ha nincs harmadik út?

Nincsen semmi értelme a kérdésednek.

Én nem alkuszom meg senki mellett, de ettől még nem vagyok örök magányra kárhoztatva, és nem szenvedek az egyedülléttől sem. És ebben semmi büszkeség nincs, csak nincs kedvem fölösleges dolgokra pocsékolni az egyetlen életem.

>Megalkuvás mással, vagy egy életen át tartó szenvedés egyedül vagy a jelenlegivel?

Mi van? Most akkor mi a két opció?

1. megalkuvás mással

2. egy életen át tartó szenvedés egyedül

3. vagy a jelenlegivel

Még csak nem is értem.

Nem egészen értem a kérdést, nekem úgy tűnik, a leírásban eleve három lehetőség van.

Ezenkívül nem értem, hogy ha van olyan opció, hogy mással, akkor miért kell megalkudni? Miért nem olyan a más, akivel együtt szeretnék lenni? Így, hogy vele sem szeretnék együtt lenni, mi a a dilemma?

Szóval komolyan venném én, de nem igazán értem, szóval segítene, ha még egyszer megfogalmaznád.

Így a válaszom az, hogy semmiképpen sem szenvednék a jelenlegivel, annak nincs értelme, hiszen egyedül nem szenvednék, nem csak a párkapcsolat létezik a világon.

Viszont ha azt a mást, akivel megalkudnék jó embernek tartom, és kedvelem, és úgy érted a megalkuvást, hogy nincs szerelem, csak békés egymás mellett töltött idő, akkor azt választanám a háromból (mint életem végéig tartó döntés). Társamként barátomként tudnám kezelni, és így boldogan tudnék élni. És élvezetesebb lenne ha egy általam kedvelt személlyel békében együtt élni, mint egyedül.

Természetesen mivel a való világban létezik a szerelem is, így nem választanám a megalkuvást, mert ő is, én is megérdemeljük azt, hogy valóban szerelmesek legyünk a párunkba.

Viszont ennek az egésznek semmi köze a büszkeséghez, és őszintén remélem, hogy maximum középiskolás vagy, különben ez a fajta információgyűjtés, és kérdésmegfogalmazás erősen szakszerűtlen. (Ha viszont még iskolás vagy, akkor gondolom ez csak gondolatébresztő, és ez esetben hajrá, bár továbbra sem gondolom, hogy ennek a választásnak a büszkeséghez van köze. Vagy van egyéb körülmény is? Pl. házas vagyok már, és ha váltok esetleg megvetéssel kell szembesülnöm? Rossz a kapcsolat, de kitartok, mert máskülönben olyan személyeknek okozok örömöt, akiknek nem akarok? Vagy valami más?)

Se a szenvedés, se a megalkuvás nem kell.

Az egyedüllét nem szenvedés, ha az ember önismeretet tanul.

Értelmetlen a kérdés szerintem. Felesleges a megalkuvás, az ember addig keres amíg nem találja meg a számára megfelelő párt. Van aki 50 évesen találja meg, van aki 20 évesen.

Normális ember nem szenved egy életen át egy olyasvalaki mellett akit nem szeret.

Az a baj, hogy olyan szembeállítások ezek, amelyek nem zárják ki feltétlenül egymást.

De legyen meg az akaratod, szenvedés egyedül.