Mit tegyek ha az új barátnőm önbizalomhiányos és szinte nulla omönértékelésű?

Ne haragudjatok csak mobilról írom és ve

Ne haragudjatok csak mobilról írok és véletlenül mindig elküldi. Tehát mindig elérte hogy neki legyen bűntudata. Sokszor más női neven is nevezte, annyi nővel kavart egyszerre. Sokszor eldöntötte hogy most már tényleg végleg vége, de aztán mindig vissza ment hozzá. Viszont amikor azt mondta hogy a két gyerek kiderültje után is még mindjg reménykedett benne hogy azért talán írni fog ott már azért én is csodálkoztam. Saját fényképei mellett a facebookon mindíg valami szerelmes idézet van az akkori időkből. A gyerek egyszer lerajzolta (jól tudott rajzolni) amit azóta is megtartott. Tudja hogy ez rossz és baj, mondtam is neki, azt mondta hogy ő ilyen a sok rossz miatt a múltban, de próbálja azért elnyomni. Ezért is érzi börtönnek is párkapcsolatban lenni. Tegnap olyan belelélve mesélt a gyerekről és hosszasan bogy azon is csodálkoztam. Mondta hogy úgy gyűlölte hogy meg tudta volna ölni, és nem szeretné mégegyszer látni, ha mégegyszer ilyet fogna ki, öngyilkos lenne. Szerencsére 200 km-re lakik a gyerek. Csak nekem az az érzésem, hogy nem csak a tettei miatt gyűlölte, hanem egy ennyire odáig volt érte. Azt mondta végre lezárta ezt magában. Csak ez így, a megmaradt idézetes képekkel, a rajzzal, meg hogy ennyire belelélve magát tud mesélni róla, kezd így eltávolodtatni tőle. Amúgy végtelenül aranyos, kedves, törödő lány, ha csak 10 percre megyek a legközelebbi boltba, rögtön irja, hogy öltözzek fel, ha melóban éjszakás vagyok, hajnalig fent van ő is otthon és ír velem, hogy ne unatkozzak és hogy "velem" legyen, mindig kiköti ha hazatértem, írjam meg hogy rendben hazaérkeztem és stb. Meghallgatja ő is az engem, tanácsot ad, mindent mevjegyez, mit hogy irtam. Tehát erről a részről meg végtelenül kedves és gondoskodó, egyáltalán nem önző vagy hasonló. Csak tegnap este facebook-on kiszaladt belőlem néhány dolog. Nem tudom hogy folytassam e vele, mert én az önértekelésének szerintem túl jó és sok vagyok. A csillagokat lehoznám neki, bár korrekten ezt is jelezte, hogy ehhez egyáltalán nincs hozzászokva. Tolakodik a múlt, az önértékelése meg a padlón van. Nem tudom mit csinálják és hogyan. Kíváncsi vagyok minden válaszra kulturált formában. A darabos kifejtésért pedig elnézést kérek, de ha lehet ne erről beszéljünk nyolc hozzászólás után is. Mindenkinek előre köszönöm a válaszát.